Magyarországon miért nem hallani erről a rétegről?

Ez a reteg mindig is letezett. Az átkosban a kulkeresek, csókosabb maszekok az akkori viszomyok kozott elkepeszto joletben eltek. A szabadrablas idejeben meg egy jo vallalkozassal: tuzep, femhulladek, fuvarozas, kivitelezes, meg mindennel, amit szamla nelkul lehetett csinalni, nagyon hamar ki lehetett kerulni a panelbol a villasorra.

Ez a reteg nagyon osszetarto, bizalmatlan meg a tobbi gazdaggal szemben is. Ok azok, akiknelnem illik firtatni az elso milliot.

A kulfoldre dolgozo vallalkozok egy masikvilag, nem is nagyon kozoskodnek az elobbiekkel. Sokszor tobb szalon kotodnek kulfoldhoz, es nyugati mercevel nem is kirivoan vagyonosak.

Mit irigyled ezeket? Nincs ott a Svábhegyen egy egyenes utca, hogy kimehetne biciklizni a gyerek. Meg kivel? Szóba se áll ezekkel senki. Járda sincsen, azért szorul a gyerek mindjárt autóra. Gyalog járna, elnyomná a másik a terepjáróval. Ne sajnáld tőle, menne a f sz oda lakni! Be vannak szarva a 6 méteres bekamerázott kerítéseik mögött, nehogy még valami emberféle bemásszon oda, a budai tájképből kikanyarított ócska telkükre. Kocsi nélkül ki se mernek jönni belőle. Mi legalább még emberként nőttünk fel az utcán, emberek között. Ha kellett a fúrógép, átgyalogoltál a szomszédba a nyitott kapun, azt elvitted, meg fordítva. Mióta világ a világ, az igazi értelmiség mindig néhány tégláig rohadt pesti gimnáziumból került ki. Tömhetnek akármennyit ezekbe a budai iskolákba, meg kölkeikbe, ha alul kijön belőlük.

Amúgy is marha szép látvány lehet körpanorámában nézni ezt a porig rombolt országot, az egyre csak feketedő házak nyomasztó tengerét, a szétdózerolt gyárnegyedek, sitt és parlagföldek végtelenjét. Amit csináltak ugyebár az országból ezek a magyar élelmiszer-, gyógyszer-, vagy épp járműipar mesterséges szétpusztításán felkapaszkodott utolsó hazaárulók.

Aztán mi lett a magyar közvagyonból? Úszómedence? Nyugati autó? Azt kéne nekem irigyelni? Egy ötvenéves buszkerék többet ér, mint ezeknek az összes autója együttvéve. Azért, mert annak van eszmei értéke. Akkor volt magyar fejlesztés, volt magyar gyár, magyar büszkeség, volt itthon munka, volt kilátás, volt jövő. Ezeket irigyeljem, akik végső soron abból élnek, hogy nyugati vállalatok kenőpénzeiért fojtják meg, és ötszáz forintos hibák ürügyén tolják félre bármi termékét a magyar iparnak? Felmérhetetlen károkat okozva az ország jövőjére nézve? Aki működő magyar dolgokat lefejvadásznak, hogy tönkretegyék, utat teremtve másoknak, meg a saját kenőpénzüknek? Akik 90%-os készültségnél állítják le a MÁVAG utolsó járműsorozatát? Csakhogy a németek eladhassák a maguk szarját? Még a meglévő jót is eltüntik a kedvükért? Akik napi kétórát nyomorognak a vécéajtó előtt azokban a botrányüléses rettenetekben, azok kérték ezt? Miközben minden ellenvonat ugyanúgy 20 perc kín, megyünk 20-szal, dől meg a töltés, és még véletlenül sem lesz semmi valódi baja megoldva a világnak. Csak ami nekik fáj? A kórházakból kilopott közpénzből kicsempézett uszómedencéket irigyeljem? Milyen érzés lehet abban mosakodni? Voltak ezek már olyan igazi vírusosan összehányt csempehiányos kórházvécében? Süljön ki a szemük a jaktjukon, nem viszik a másvilágra.

Hiába, nem fogják kiélvezni a nagy fekete terepjárójukat, lejönnek vele a hegyről, nemhogy felvágni nincs kinek, hanem azzal a tudatattal kell menniük, ha megállnak, a pesti utcán leköpnék őkét. Na, azért feketített az ablak, és sietős annyira...

Ha nem is ilyen szinten, de "kicsiben" ezek tök általános dolgok.

Már szakközépben megvoltak az osztálytársak, akik csak azért kerültek be 3-as átlaggal mert apuci pénzelte a sulit. Minden év végén megvolt az az 1-2 család akiknek a nevét kiemelte az igazgató hogy köszöni az iskola támogatását. A srác is ballagására vadonatúj autót kapott.

De például szomszéd is meséli a rémtörténeteket, mert a lánya az egyik megyeszékhely "elit" gimijébe jár. És ott kinéznek ha nem követed az aktuális divatot, ha nincs mindig aktuális csúcs telefonod, és alapvető szokás hogy a tanárnak névnapra, születésnapra, ballagásra 100+ ezres ajándékot szokás venni. Meg kb azon megy a versengés, hogy melyik szülő mit dolgozik, és mennyit ad a sulinak.

De volt barátnőm, aki templomba járt. És a városban 2 templom volt, az egyik a főtéren, gyönyörű, felújított. A másik meg egy kis szakadt egyszerű templom. Utóbbiba jártak az "egyszerű" emberek, meg a szegények, mert ott adakozásnál pár 10-100 forintokat szokás adni. Míg az "elit" templomában megy az egymásra licitálás hogy ki a nagyobb hívő és 10 ezreket adakoznak.

Persze láttam már én is azt a kategóriát amiről szó van. Budai villákat, meg 18 éves kislányt vadonatúj Porsche volánja mögött. Vagy ott vannak a gazdag cigány családok, akik az óvodából is limuzinnal ballagtatják a kis Hosé Armandot.

Tudom, hogy lehurrognak majd itt sokan, hogy kamuzok, de én ebbe a rétegbe tartozom.

Őszintén szólva nem tudom, hogy mekkora vagyonunk van, de pl. egy átlag suliba jártam, egyedül a középsuli volt elitebb, aztán pedig az ország egyik legjobb egyetemére vettek fel. Mindehhez tudás kellett és nem pénz. Nekem a baráti társaságom vegyes, vannak szegényebbek is, gazdagabbak is, sosem ez alapján kategorizáltam az embereket, nem így neveltek. Nyilván nem fogok olyanokkal társalogni, akik nem az én értelmi szintemen vannak, de ez ugye nem pénzfüggő. Én akkor vettem észre, hogy ez az izoláció veszélyes, mikor egyszer szervízbe került a kocsim és buszoztam haza. Borzasztóan zavartak az emberek, a csúnya beszéd, a trágárságok, stb. Ezen kívül néha, hivatalokban ha sorba kell állni, akkor sokszor vagyok türelmetlen. Egyébként azért nem hallasz rólunk, mert sokszor egyáltalán nem is megyünk emberek közé, illetve vannak olyanok, mint én, akik elvegyülünk. Nem tud rólam senki semmit. :)