Hogyan éljem túl az iskolát?

Jelenleg kilencedikes diák vagyok egy gimnáziumban. Ez mind szép és jó, azonban ez félév számomra elég volt arra, hogy rájöjjek, hogy milyen szenvedés ezt csinálni. És semmi kedvem hozzá. Minden reggel bemenni a pszichopata, idegbeteg, többféle komplexusban szenvedő megalázó viselkedést tanúsító tanárokhoz, egymást szétverő osztálytársakhoz... Valahogy túlélni 7 órát, aztán menni haza, hogy újabb 3 órán keresztül tanuljak teljesen felesleges f_szságokat. Ez kb. egy napom. A probléma pedig az, hogy még 3 és fél év visszavan. És mindezt úgy, hogy a végén kikerüljek tulajdonképpen teljesen életképtelen birkaként az életbe, aki hiába fújja a trigonometriát, azt sem tudja mi az a kamatos kamat, vagy egyáltalán mi az, hogy bruttó. És itt vannak a legnagyobb bajaim ezzel az oktatásnak csúfolt valamivel. Egy látszólagos tudást kapunk, ami csak azért van, hogy ne tűnjön fel, hogy valójában nem tanultunk semmit. Kreativitásunk, gondolkodásunk visszafejlődött, és csapatban sem tudunk dolgozni. Arra tanít, hogy csak egy alárendelt kis lóf_sz vagy, akinek folyamatosan tűrni kell, cserébe azonban teljesen megszokott dolog a csalás. Ilyenkor jönnek sokan azzal, hogy így legalább megtanít az életre, mert később ilyen emberek övezik majd útunkat. Azonban velük szemben azt sulykolja, hogy nem merj szembeszállni velük, hogy maradj egy darab semmi, ami mindent eltűr. És szerintem ebből rengeteg társadalmi probléma is fakad. Hiszen milyenek a magyarok? Folyton lopnak, csalnak, hazudnak, és köcsögök mindenkivel, akit alacsonyabb szintűnek gondolnak maguknál. Mert ezt tanítja az iskola. Mondjuk eléggé eltértem a témától, de a lényeg az, hogy nekem ilyen rendszerben semmi kedvem nincs tanulni. Az, hogy a tantárgyak nagyrésze teljesen érdektelen, és hülyeség, az már csak egy kis tejszínhab a méteres lóf_szon. Tehát hogyan bírjam ki? Néha igazán megőrjít, úgy érzem begolyózom, hogy semmi kedvem másnap reggel felkelni. Mielőtt pedig valaki megkérdezné, nem szoktam sokat inni, sem egyéb más khmm, cuccot használni. Hetente egy-két pohár sör, néha egy buli. Mert az is kell. Emellett rendszeresen sportolok is. Mondjuk sokszor inkább azzal töltöm az időt. És próbálok is tenni ezek ellen a körülmények ellen, elég sokszor szóvá teszem. Nem mintha bárkit is érdekelne... Ha felénk lett volna tüntetés mindenképpen részt vettem volna rajta. Azonban szinte az egész Dunántúl kimaradt ebből... Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a kisregényt!