Vannak itt tapasztalt pedagógusok, akik segítenének? Mit tehetnék?
Kezdő pedagógus vagyok, 20 éves. 3- osztályban napköziben dolgozom. A gyerekek nagyon elevenek, agresszívak. Mivel sosem voltam a kiabálás, ordítozás pártján, ezért az első héten megpróbáltam hatni rájuk szép szóval. De nem működik. Az udvaron összevissza rohangálnak, bántják egymást, köpködnek, csúfolódnak. Hiába próbálom lekötni őket játékokkal, nem érdekli őket. 1-2 gyerek hajlandó lenne játszani, de a többiek miatt inkább ők sem jönnek. Az utóbbi hetekben már magamra sem ismerek, annyit kiabálok sajnos. De ez sem hat, nem reagálnak. 2 hete a tanítónő megbetegedett és helyettesítenem kell. Gondoltam, hogy a tanórák máshogy működnek, de azt tapasztaltam, hogy ugyanaz a helyzet. A csengőre nem reagálnak, bemegyek az osztályba, és mintha ott sem lennék, nem készülnek elő, nem pakolják elő a könyveiket, már aki elhozza egyáltalán. Esznek, járkálnak, ordibálnak az órán. S hiába megyek oda az egyikhez, megkérem, hogy legyen csendben és dolgozzon, addig a másik már csinál valamit, amivel megbontja a rendet. Soha nem volt olyan, hogy tökéletes csend legyen. Nem hagyják, hogy elmagyarázzam a feladatokat, nem írnak a füzetükbe, s így nem is halad a tananyag. Lehet a hiba bennem van, nem tudom. Látják, hogy fiatal vagyok, és ezért nem tartanak tőlem. Úgy beszélnek velem, mintha a haverjuk lennék, grimaszokat vágnak, feleselnek. A házi feladatot sem hajlandóak megcsinálni, csak ha felírom a táblára. Tudom, ezt nem lenne szabad, de a tanítóktól már kaptam fejmosást, hogy nincsen házi. Szívesen segítenék nekik, megmagyaráznám utólag, pótolnám a hiányosságokat, de egyszerűen nem hagyják, hogy tanítsam őket. Sok a roma gyerek az osztályban, de azt tapasztaltam, hogy a magyar gyerekek sokkal szemtelenebbül viselkednek.
Ma elkövettem egy hibát, sírva rohantam ki az osztályból, mert nem bírtam tovább a haszontalan ordítást a csendért, azért hogy írjanak valamit, hogy dolgozzanak, valamint a beszólogatások is jól letörtek. Mikor bejöttem, folytatták tovább az előző forgatókönyv után. S ez így megy napról napra, s nagyon elkeserít. Volt valaki hasonló helyzetben? Van kiút ebből?
válasza: válasza:Már bocsi, de látszik, hogy messze vagy még attól, hogy pedagógus legyél. A leírásodban is egy csomó dolgot írsz le, ami alapvető pedagógiai hiba.
Pl. "megpróbáltam rájuk hatni szép szóval"... "ordítozok velük". Ez tipikusan az a hiba, hogy azt hiszed, hogy az ilyen gyerekeket majd érdekelni fogja, hogy te szépen vagy ordítva beszélsz velük. Közben egyik végletből esel a másikba, és semmi eredménye nincsen. Nem véletlenül. Egyáltalán nem ilyesmivel lehet ugyanis őket megfogni. Önmagában attól semmilyen gyerek, semmilyen életkorban nem fog jól viselkedni, hogy a pedagógus szépen vagy csúnyán beszél velük. :D Sőt, alapból lesz**ják, hogy te szépen vagy ordítozva beszélsz velük, ha TE nem tudsz rájuk hatni semmivel, ha nem kötöd le őket, ha nem kelted fel valamivel az érdeklődésüket.
És itt ez a lényeg, az érdeklődés felkeltése. Harmadikos gyerekeket rohadtul nem érdekli a tanulás, ők csak mozogni és játszani akarnak. A pedagógus feladata (főleg ilyen nehéz iskolában, mint a tied), hogy ezt a kettőt mégis összekapcsolja. A jó pedagógus kihasználja a játék iránti igéynt a gyerekben és ezt viszi be a tanórába. Másrészt nem várja el a "tökéletes csöndet" sem, ilyen fogalom nem létezik ma már.
Ha te ott tartasz még, hogy azt akarod, hogy "tökéletes csönd" legyen, és ennek érdekében csak annyi módszered van, hogy ordítasz (cél sem jó és a megvalósításnak sincs értelme), akkor a lehető legmesszebb vagy attól, hogy tényleg kezdj is velük valamit.
Szerintem dolgozz ki játékos feladatokat, mozgasd meg őket, vigyél bele valami életet az órába. Először még az sem baj, ha ez a mennyiség rovására megy. Inkább kevesebbet taníts meg játékosan, mint semmit ordítva. És ne az legyen a célod, hogy tökéletes csend legyen, ilyen életkorban ez lehetetlen, hanem az, hogy érd el, hogy kezdjenek el a tananyagon is gondolkodni. Nem baj, ha közben megy egy kis alapzsivaj... Ne legyél rugalmatlan!
A tanári tekintély nem azon múlik, hogy mennyire ordítasz. Rohadtul nem érdekli őket, mert nem érzik, hogy számukra van tétje a dolognak. Bár tudom, hogy ezt könnyű mondani, mert amikor ott áll az ember és szembesül azzal, hogy ordít mindenki, és szét van esve az egész óra, akkor sokszor reménytelennek tűnik a dolog. De amúgy nyugi, ismerem ezt az érzést, keresztülmentem néha én is már ezen :D Most hirtelen annyi tanácsom lenne, hogy a legrosszabb gyerekekre "csapj le", akik a hangadók, akikre a többi is hallgat. Ezeket a gyerekeket ültesd külön vagy szégyenítsd meg, vagy nyerd meg magadnak - te tudod adott helyzetben, hogy mi a legjobb - de ha a fő rosszakat sikerül valahogy leszerelni, onnantól a többi könnyebben fog menni... És játékosan, érdekesen taníts ,vond be őket, és ne legyél merev! Nem azért vagy ott, hogy ők csöndben legyenek, hanem azért, hogy ők tanuljanak és mindenki jól érezze magát!
válasza:Bocsi, valamiért elkerülte a figyelmemet első olvasásnál, hogy napköziről van szó és nem tanóráról. De ennek ellenére áll az, amit írtam, próbálj meg valahogy hatni rájuk, valahogy elérni, hogy megszeressenek. Találj ki játékokat, és első körben legalább azt érd el, hogy játszanak veled, és azután vidd bele a játékba a tanulást. Ezekben a játékokban versenyeztesd őket, találj ki valami pontrendszert és jutalomrendszert. Az köti le őket, ha versenyeznek, hogy kinek hány pontja van a többihez képest. De az a lényeg, hogy ha van valami, amivel tudsz rájuk hatni, akkor onnantól a játékba bele tudod vinni következő lépésben a tanulást is. Tehát egy ponton túl már nem a játékban versenyezteted őket, hanem a tanulásban, leckeírásban, de ezt is játékosan.
Amúgy én nem vagyok tanító, tehát ezzel a korosztállyal nincs tapasztalatom, úgyhogy lehet, hogy rossz, amit írok. Ha még tanuló vagy, akkor egyetemen/főiskolán (ahová jársz), biztos meg tudsz kérdezni valakit, hogy adjon tanácsot! Illetve biztosan vannak könyvek is ebben a témában. Játékos feladatmegoldás, cselekedtetés, kisgyerekek figyelmének felkeltése stb. Kérdezd meg a főiskolai tanárokat, hogy adjanak valami szakirodalmat ezekben a témákban.
Még amit szeretnék tanácsolni, hogy ne úgy állj a gyerekhez, mint ellenséghez! Tudom, egy ponton túl, ha kiidegelik az embert, akkor hajlamos a tanár zsörtölődni magában, hogy "nehogy már a kis hülye ilyen legyen velem, majd én megmutatom neki stb.". Ha eljutsz egy ilyen pontra, és nem veszed észre magad, akkor onnantól kezdve megette a fene az egészet! Erre nagyon vigyázz! A tanár azért van ott, hogy nevelje és szeresse a gyereket, és ha ebből a szerepből kiesik, akkor onnantól kezdve akármit csinál, semmilyen eredményt nem fog elérni a gyerekekkel. Csak addig tudsz velük valamit kezdeni, amíg úgy állsz hozzájuk, hogy ők kisgyerekek, akiknek szeretetet kell adnod, és felelősséged van abban, hogy neveld őket. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, főleg azután, hogy sírva mentél ki a teremből, de az az igazság, hogy ez a szakma nagyon nehéz, sokan el sem tudják képzelni, mennyire...
válasza:Z generáció a közoktatásban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!