Mai tanárok nem tanulnak illemórát az egyetemem alatt?

Az ajtós esetben lehet csak annyiról volt szó, hogy máson járt az esze, és észre sem vette. Én mikor bemegyek órára, gondolatban még egyszer át szoktam venni az óravázlatot, felidézem, hogy ígértem-e felelést vagy cetlit, át kell-e adnom valami üzenetet az osztályfőnöktől, stb. Persze lehet, hogy csak bunkó. :) Figyeld meg, hogy általában hogyan viselkedik, ne vonj le egyetlen esetből messzemenő következtetéseket (ez egyébként az élet majd' minden területére érvényes). A pofavágós kollégát nem tudom mire vélni. Lehet, hogy azt gondolta magáról, hogy jópofa? Vagy eszébe jutott, hogy mennyi dolgozat vár rá délután és elfancsalodott a képe. Vagy hibbant. Van ilyen.

Hogy megbocsájtasz-e ezekért a vélt vagy valós sérelmekért az a Te dolgod, hisz elsősorban téged minősít, megmutatja, hogy mennyire tudsz elnéző lenni az emberi gyengeségekkel szemben.

A tanárok alkalmasságáról: erkölcsi bizonyítványunk van, de abban nem szerepel, hogy udvariasak vagyunk-e vagy sem. Illemtant sehol nem oktatnak, pedig kellene. Na nem az egyetemen, hanem általános iskola alsó tagozatától egészen középiskolás korig, életkornak megfelelően. (Mondjuk osztályfőnöki órán van rá mód, de a legjobb az lennne, ha megtörténne a családban.)

A főiskolákra, egyetemekre sok olyan hallgatót is felvesznek, akik valóban lkalmatlanok a pályára, többségük azonban soha nem szerez diplomát. Ha mégis, akkor egy iskolaigazgató és sokszor a munkaközösség-vezető előtt bizonyítania kell alkalmasságát, mielőtt tanítani kezdhetne. Ha a láthatóan alkalmatlan személyt kényszerből vagy kapcsolatai miatt mégis felveszik, akkor általában az illető rájön, hogy ő ezt nem bírja, és 1-2 tanév után elhagyja a pályát.

Akkor mégis miért van sok szar tanár? Mivel már elég sokat szövegeltem, csak röviden:kiégés, belefásulás a következők miatt: túlterheltség, az anyagi és a társadalmi megbecsültség hiánya, zombi, motiválatlan tanulók, a gyerekeiket majomszeretettel szerető szülők, mérhetetlen mennyiségű papírmunka, folyamatos jogszabályi változásokhoz való alkalmazkodás.

A tanárképző intézményekben pedig tanítanak tanítani. TErmészetesen nem mindenütt egyformán jó, de ahol nagy hagyománya van a tanárképzésnek, ott azért elég jól működik a dolog. Persze egy hiba minden módszertani elmélettel van: abból indul ki, hogy a diák akar tanulni.

Tanárként írok és elszomorító, hogy milyen kép él az emberek fejében erről, a korábban egyébként nagyon megbecsült pályáról... Ami más téren is meglátszik: régebben, ha a gyerek beírást kapott, akkor a szülő otthon adott egy kis fejmosást a csemetéjének a viselkedése miatt. Ma ezzel szemben otthon anyuci pici gyermeke a kis szent és otthon azt mondják a gyereknek, hogy igaza van, a tanár a hülye és rosszabb esetben bejön reklamálni, hogy a tanár "hogy meri" megszidni azt az áldott jó gyermeket.

Én is tanítok, nemrég végeztem és nem tartom magamat emberileg alkalmatlannak, mint ahogy sok más velem végzett tanárt sem. Megjegyzem, a neveléselmélet tudomány és elég sokat kérnek belőle. Egy tanárnak azért nem kevés tudásra van szüksége és nem csak a szaktárgyból, hanem másból is.

A kérdésre válaszolva: ezer oka lehet ennek. Lehet, hogy szimplán bunkó. A tanárok sem szentek mind, van köztük ott is bunkó, mint ahogy orvosok, mérnökök, ügyvédek, pénztárosok és wc pucolók között is... De én azt is el tudom képzelni, hogy csak fáradt volt és nem vette észre. Jöttem már ki én is úgy óráról, hogy azt se tudtam, hol vagyok...