A tanáraimmal vagyok jóban. Mit tegyek?

Nagyon érdekes a helyzetem, mindig érettebbnek éreztem magam a koromnál. Vannak olyan tanáraim, akikkel jóban vagyok. Kijövök az osztálytársaimmal is, nincs gond, de valahogy szívem szerint az egész napom a tanáriban tölteném. Sokat beszélgetek velük, akár suli után is beülünk egy terembe beszélgetni és azt látom rajtuk, hogy szívesen teszik ők is. Sokszor volt ez téma velük is és mondták, hogy kevés ilyen diákot ismernek akikkel ilyen éretten lehet beszélgetni. Na most jön a nyári szünet, és számolom a napokat és teljesen ki vagyok készülve. Annyira nagyon fáj. Úgy érzem egész nyáron nem lesz így senkim, mert Nekem Róluk szól az életem. Vannak barátaim jól is érzem magam velük, de sokkal jobban szükségem van felnőttekre. Most volt egy elég nehéz időszakom is, amiből Ők húztak ki és félek, hogy így nyáron visszaesek. Természetesen ők nem fognak Rám úgy tekinteni, mint mondjuk egy barátra, így biztos nem fogok velük találkozni. Abból állnak az éjszakáim, hogy ordítok a párnámba, hogy én ezt nem bírom ki. Tudom nem normális. Voltam pszichológusnál alapból más miatt (amiből a tanáraim húztak ki nem ő), de erről is beszélgettünk és szerinte normális ez Nálam teljesen azért, mert érettebb vagyok és azért ilyen rossz ez Nekem mert így nehezebben találok olyan embereket akikkel megértetem magam. Mit tegyek? Nem tudok nem foglalkozni vele. Szörnyű.

17/L