Már most nagyon hiányoznak. Mit tegyek?

Ez teljesen normalis, hogy most igy erzel. Sablon szoveg, de idovel jobb lesz es majd mosolyogva fogsz visszaemlekezni az egyutt toltott idore!:) Ez az elet rendje, semmi nem tart orokke. Akikkel joban voltal veluk pedig akarmikor talalkozhatsz(persze az mar nem olyan, de akkor is) :)

Minden jot neked es sok sikert az erettsegihez!:)

Átérzem. Én is gyönyörű éveket töltöttem el itt és én sem tudom felfogni, hogy az a falusi kis 14 éves, aki belépett az első napon az osztályba, most ki is lépett onnan egy teljesen más emberként. És nem jön többé vissza, maximum érettségizni hétfőtől. Nem teszem fel többet a lábam a padra, nem dekorálom többet a füzeteimet, nem imitálom többet, hogy jegyzetelek. Nem lesznek olyan hangulatú estéim, mint itt. Nem pöccintjük a csikkeket a suli mellé. Otthagytuk őket. Nem fog már a diákdiri választáson az egész iskola egy tömbként táncolni és nem fogunk már hajnalban részegen betántorogni az osztályba. Furcsa belegondolni, hogy az az egység, ami mi voltunk, most megszűnt létezni. Persze nyilván lehet találkozni, de olyan hatalmas gimis bulik már nem lesznek. És ez egyszerre fáj, mert ki tudja, mit is hoz a jövő, fogom-e még ilyen fiatalnak érezni magam, viszont másrészt örülök, mert ezek a szép emlékek mind az enyémek. Soha nem fogom elfelejteni és nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok, hogy pont ide vettek fel.

Most pedig megyek egyetemre, ahol magamat ismerve még felelőtlenebb leszek, és nem lesz ez nagybetűs élet. Előtte viszont le kellene nyomnom valami érettségit. Tanulni kéne.