Az egyetemi kollégistáknak miért mániájuk minél hamarabb hazamenni?

Kedves kettes, te nagyon nem jó kollégiumban laksz, vagy laktál. Én gépészkarra jártam, és nagyon jól tudtam tanulni, rajzolni a koleszban, sőt otthon nem is tudtam volna rajzolni, nem volt akkora rajztáblám.

Ja, és nagyon szerettem hazamenni, pedig igazán jó közösség volt a koleszban.

Nekem lényegében azzal a kolival, ahol a legtöbb időt töltöttem nem voltak életbevágó problémáim, rendes szobatársak, ordibálós folyosós buli se volt gyakran, lehetett tanulni. Viszont maga az épület egy trágyadomb volt, az ablakot nem lehetett becsukni télen, úgy aludtam hogy fújt a szél (nem is az ablakon, a falon lehetett repedés), a fürdőben sem lehetett becsukni az ablakot és többnyire csak langyos víz volt (ha elromlott a termosztát akkor meg elégtünk), egy ideig csótányok is voltak és a lift se mindig működött (7. emeleten laktunk). Az egyik portás pedig egy b.arom volt aki általában akkor állt neki vegzálni, amikor 2 nagy szatyorral mentem volna befelé, hogy nem hasonlítok a képemre, mondjam meg az anyám nevét meg soroljam fel a szobatársaimat...

Az első kolim egy zsúfolt s.z.a.r volt, szintén széteső épület 3 darab koedukált wc-vel és egy darab jeges fürdőszobával egy emeletnyi emberre, de itt a szobatársakk véletlenszerűen voltak beosztva, az egyik egy r.ohadék s.e.ggfej volt. De el is ment évközben - talán így akarták megnyirbálni az elsősöket a buktatós tárgyak mellett.

Az utolsó évemben pedig elkezdték felújítani a "jóhelyet" így kiköltöztettek a külvárosba, napi 3 órát utaztam egyetemre és kaptam egy olyan szobatársat aki éjjel-nappal filmet nézett (film szakos volt) meg egy olyat, akinek a pasija gyakorlatilag velünk lakott. Jó, hogy inkább le akartam tudni gyorsan mindent, reggel 8-tól este 8-ig órákat vettem fel, csütörtökön meg eltűntem. Tudod ki ír ilyen helyen szakdolgozatot meg készül államvizsgára...

Mindhárom helyről jó volt hazamenni, ahol a kényelmes ágyamban aludhattam, finom kaját ehettem, nem kellett pénzt költeni étteremben, nem kellett gyorskaját enni, ha főzni akartam megfőzhettem a saját konyhánkban, nem kellett végigvonulni a folyosón és egy veszélyesen működő (ha működött) tűzhelyen megfőzni abban az egyszem edényben ami még befért a szobában a polcomra, miközben 2 részeg progmatos tárgyalja a háttérben a wowozási technikáját. Az első és utolsó évben hűtőnk se volt a szobában, a közösből meg szerettek lábat növeszteni a dolgok.

Plusz ugye otthon volt a családom, a barátaim többsége és még az akkori barátom is, tehát nekem nem volt mindegy, hogy csütörtökön hazamegyek-e és pénteken nyugiban tanulok otthon, nem kell haditervet kieszelni az ebédem elkészítésére és még találkozhatok is azokkal akiket szeretek - vagy csak péntek estére jutok haza. És rosszabb esetben vasárnap délután mehetek is vissza, bár - a másik amit a kolisok igyekeznek kerülni - a hétfő kora reggeli órákat is próbáltam kikerülni, bár volt egy tanár aki valami bizarr önteltség miatt nem volt hajlandó máskor tartani a gyakorlatait csak hétfőn reggel 8-kor, pedig még utána is néztünk, hogy már aznap gyakran több lyukasórája is volt amit a büfében vagy a szobájában töltött. Kedves egészségére.