Egyetemistaként belezúgtam egy általános iskolás lányba. Inkább ne menjek tanárnak?

Kétségek között gyötrődöm... Nagyon nagy lelkifurdalásom van, de nem tudok az érzéseim ellen mit tenni.

Szóval tanárnak készülök és gyakorlótanár vagyok egy általános iskolában (!), ahol nyolcadikosokat tanítok. Van egy lány, aki nagyon kedves, de áhh... Szóval már eddig is elbűvölt az a tisztaság és kedvesség, ami egy 14éves lányból árad... Hogy olyan érzékenyek és romantikusak. Még akkor is így van ez, ha legtöbbször flegmák és beképzeltek, mert most kezdenek serdülni, de a lelkük mélyén még igenis tele vannak érzéssel. Hogy mondjam... Rengeteg lányt ismerek, rengeteg barátnőm volt már, magam korabeli, huszonévesek. És belőlük már kiábrándultam, mert ők valahogy olyan "felnőttek", kétszínűek, álságosak, anyagiasak. Mindig valami érdek van amögött, amit tesznek, a szerelmük mögött is. De egy 14 éves lány! Ahogy mosolyog, ahogy tud örülni, ahogy nevet, amilyen játékos! Szóval van ez a lány, a tanítványom, és mindig örül, ha lát, messziről integet, és ha szomorú verset veszünk, ő is szomorú, ha pedig vidám novellát, akkor nevet. :) Párszor már odajött óra után, és mondta, hogy tetszett neki az órám. Ajjaj... Nem gondoltam volna, de mindig rá gondolok.... Általában, ha hazamegyek, elhagyom az iskola épületét, akkor elfelejtem a gyeekeket is, de őt nem tudom kiverni a fejemből. Már odáig "süllyedtem", hogy azon töröm a fejem reggelente, milyen ruhát vegyek fel, hogy ő mit fog szólni... Tiszta hülye vagyok :D Ha reggel bemegyek az iskolába, őt keresem, és reménykedem, hogy meglátom a folyosón, ahogy a barátnőivel hülyül és nevet :) Volt már, hogy megláttak és nevetve szaladtak el, és azt hitték, nem látom őket. És pont ezaz... Amit a felnőttekből már hiányolok, de ami úgy érzem, benne még megvan, ez a fitos játékosság, ez fogott meg benne is.

Mit tegyek? Persze soha nem fogok vele kettesben beszélni, pedig legszívesebben ezt tenném. Igyekszem nem elárulni az érzéseimet. Sőt, igazából kerülöm vele a kontaktust. CSak órán, amikor felszólítom, akkor érzek valami rejtelmes élvezetet. Tiszta hülye vagyok, diliházba való. Ne menjek tanárnak, ugye? Gyerek vagyok még én is, de én soha nem fogok felnőni.