Egyetemistaként belezúgtam egy általános iskolás lányba. Inkább ne menjek tanárnak?
Kétségek között gyötrődöm... Nagyon nagy lelkifurdalásom van, de nem tudok az érzéseim ellen mit tenni.
Szóval tanárnak készülök és gyakorlótanár vagyok egy általános iskolában (!), ahol nyolcadikosokat tanítok. Van egy lány, aki nagyon kedves, de áhh... Szóval már eddig is elbűvölt az a tisztaság és kedvesség, ami egy 14éves lányból árad... Hogy olyan érzékenyek és romantikusak. Még akkor is így van ez, ha legtöbbször flegmák és beképzeltek, mert most kezdenek serdülni, de a lelkük mélyén még igenis tele vannak érzéssel. Hogy mondjam... Rengeteg lányt ismerek, rengeteg barátnőm volt már, magam korabeli, huszonévesek. És belőlük már kiábrándultam, mert ők valahogy olyan "felnőttek", kétszínűek, álságosak, anyagiasak. Mindig valami érdek van amögött, amit tesznek, a szerelmük mögött is. De egy 14 éves lány! Ahogy mosolyog, ahogy tud örülni, ahogy nevet, amilyen játékos! Szóval van ez a lány, a tanítványom, és mindig örül, ha lát, messziről integet, és ha szomorú verset veszünk, ő is szomorú, ha pedig vidám novellát, akkor nevet. :) Párszor már odajött óra után, és mondta, hogy tetszett neki az órám. Ajjaj... Nem gondoltam volna, de mindig rá gondolok.... Általában, ha hazamegyek, elhagyom az iskola épületét, akkor elfelejtem a gyeekeket is, de őt nem tudom kiverni a fejemből. Már odáig "süllyedtem", hogy azon töröm a fejem reggelente, milyen ruhát vegyek fel, hogy ő mit fog szólni... Tiszta hülye vagyok :D Ha reggel bemegyek az iskolába, őt keresem, és reménykedem, hogy meglátom a folyosón, ahogy a barátnőivel hülyül és nevet :) Volt már, hogy megláttak és nevetve szaladtak el, és azt hitték, nem látom őket. És pont ezaz... Amit a felnőttekből már hiányolok, de ami úgy érzem, benne még megvan, ez a fitos játékosság, ez fogott meg benne is.
Mit tegyek? Persze soha nem fogok vele kettesben beszélni, pedig legszívesebben ezt tenném. Igyekszem nem elárulni az érzéseimet. Sőt, igazából kerülöm vele a kontaktust. CSak órán, amikor felszólítom, akkor érzek valami rejtelmes élvezetet. Tiszta hülye vagyok, diliházba való. Ne menjek tanárnak, ugye? Gyerek vagyok még én is, de én soha nem fogok felnőni.
válasza: válasza:Egyetértek az utolsóval :) Egyébként az a véleményem, hogy egyfelől idealizálod a 14 éveseket, másfelől kicsit túl sötéten látod az idősebb csajokat. Az biztos, hogy a lányoknak 25 éves kor alatt nem jön meg az eszük, legalábbis nem úgy gondolkodnak, mint a harmincasok. És abban nagyon igazad van, hogy nagyon "tisztának" tűnő lányok nagyon közönségesek, kicsinyesek tudnak lenni. De lehet, hogy nem néztél körül elég alaposan a korosztályodban... Másrészt nem vagyok biztos abban sem, hogy a 14 éves kislány annyira szende. Ha igen, akkor meg egyszerűen még éretlen, és gyerekes gondolatai vannak, nem tudnál vele egyszerűen mit kezdeni. Én is ismerek olyan 16 éves csajszit, aki imádnivaló, de ő már azért kicsit komolyabb, de ettől függetlenül nem hinném, hogy tudnék vele járni. És nem őt minősítem ezzel, egyszerűen még el kell telnie éveknek, hogy kialakuljon benne egy érettség.
Nekem úgy tűnik, hogy te ezt a lányt inkább gyerekként szereted. De fel fog nőni, és épp olyan lökött és szeszélyes lesz, mint a barátnői. Talán már most is. Lehet, hogy elérzékenyül a szerelmes verseken, de lehet, hogy utána délutánonként üvegeznek a barátnőivel és arról beszélnek, hogy kit csókolna meg a tanárok közül (nyilván téged). Ez téged vonz?
(Amúgy meg, én ha tanár lennék, tuti találnék rá módot, hogy kettesben beszéljek vele, de ez csak egy apró megjegyzés.)
válasza:Akkor ne tegyél egy gyereket olyanná, amiből magad is kiábrándultál. Gyerekként próbálgat, feszegeti a határaidat, csábítgat, de közben ő egy gyerek, nem arra vágyik, hogy a pozíciódból kihasználd a gyerekségét, naivságát. A szülő sem azért bízza rá egy pedagógusra a gyerekét, hogy aztán használják.
Nem érett dolog egy rád bízott gyereket a te szükségleteid, igényeid szerint használni. Inkább járj el valamilyen önismereti csoportba, hogy fejlődj és megértsd magad.
válasza:De én értem magam. :) Hát pont ezaz. Illetve tisztában vagyok azzal is, hogy lehet, csak délibáb, amit látok.
Igazából nem is erről a lányról van szó, hanem csak arról, hogy hiányzik valami az én életemből, ami ilyen játékos és könnyed, érdek nélkül való, mindennapi anyagi problémáktól mentes, mint amilyen az ő világuk.
Egyébként mint írtam, soha nem fogom éreztetni a lány iránt, ami fellángolt bennem, mert tudom, hogy hülyeség, és nem szabad. De ezt a fellángolást érzem iránta akkor is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!