Mit ereztek ilyenkor?

Én ugyan nem vagyok ilyen, sőt, szintén a másik oldalról jövök.

Aki ilyenre vetemedik, nincs rendben önmagával, a világgal, és ebben tud csak sikerélményt elérni. Az ilyeneknek mindig van valami a háttérben, csak jól titkolják, és a szépet vetítik ki. A nagyja nemigazán fogja vinni semmire. Sokan csesztettek engem is olyanok, akik mára alig élnek valamiből, nekem pedig kényelmes munkahelyem lett.

Az iskola/tanulás rovására ne hagyd rá menni a dolgot, mert nem éri meg. Idővel mindenki vissza kapja az élettől amit megérdemel, tapasztalat.

Az osztály című film jut ezekről mindig eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=sUeSQY55o5Y tanulságos, persze nem követendő példa :)

Ők azok az emberek,akik később vezetők lesznek.Ezek az emberek lesznek később gazdagok,és sikeresek.Ezek az emberek piszkosul,mocskosul gazdagok lesznek.

Hogy honnan látom ezt?

Mert énis az agyonszekált oldalról jövök.

Nekem csak egyetlen kincsem van az életben,pontosan még sosem tudtam megfogalmazni.De most itt vagyok,és megpróbálom körülírni,hogy mi is ez.Fontos nekem az,hogy mindig meglátom a mögöttes háttértartalmat,az érzelmeket,az indítékokat,a szándékot,így tehát az összes miértre van válaszom,amire megkerestem a választ.És mivel nevetséges,kicsinyes válaszokat találtam a kérdéseimre,ezért tudok nevetni a nagymenőkön gyakran.

Egybe semelyikünk sem gondol bele:

Miért szekálnak ezek az emberek másokat?

Elárulom miért:

Azért,mert a nagymenők sosem tapasztalták igazán,hogy milyen,ha elvannak taposva,és milyen,ha fáj a lelkük meg a szívük,mert ő nekik egyik sincsen.A másik pedig az,HOGY VALÓJÁBAN NINCS ÖNBIZALMUK,ÉS KÖZEL SEM OLYAN BOLDOGOK,MINT AMILYENNEK MUTATJÁK MAGUKAT!

Meglehet a dolgot élesben figyelni:

Menj fel Facebookra.Nézd meg,hogy az ismerőseid közül ki és mit oszt meg,és gondolkozz el azon,hogy miért szükséges ennyi amúgy felesleges dolgot megosztani.Azok az emberek,akik egy nap megosztanak húszezer dolgot,csupán csak figyelemre vágynak,és közel sem olyan boldog az életük,és más látszatot akarnak kelteni.

A látszat csal,sokat csal.De valamit mindenki tud,mélyen belül,legyen akár szegény,akár gazdag,akár szerény,akár beképzelt,öntelt tapló:

AZ IGAZSÁGOT mindenki tudja önmagáról.Aki pedig magának is hazudik,azt felemészti a tudat,hogy SOSEM LESZ OLYAN,mint amilyen képet lefest magáról.

Nem ér annyit, hogy ilyen gyökerek miatt lelkibeteg legyen az ember. Ezt tapasztalatból mondom, mert engem is halálra szekáltak anno az általános iskolában. De nekem a gimnázium nagyon pozitív élmény volt és helyretette az önbecsülésemet.

Visszatekintve az általános iskolai osztályomra... csak azt látom, hogy mindegyik lány, aki gyönyörűnek volt titulálva és mindegyik fiú odavolt értük, most lelki és testi roncsok. Van, aki már a becsúszott gyerekét nevelgeti. Akik 3 műszakban dolgoznak éhbérért egy gyárban. A fiúknak meg kimerült a menőségük abban, hogy beszereztek maguknak egy sufnituning Ladát és szombat esténként berúgnak az olcsó keverttől.

Kb. 23-an jártunk abba az osztályba (már nem is emlékszem pontosan), ebből KETTEN mentünk egyetemre. Én vagyok az egyik közülük. Budapesten élek, amíg ők ott fognak megrohadni abban a retkes kis községben, ahol megszülettek. Én olyan emberek társaságát élvezem, akiket ők csak a tv-ben vagy az újságokban láthatnak. És nagyon tervezem, hogy a következő osztálytalálkozón mindegyiküknek beugatok. Vagy tudod, nem is. Inkább megköszönöm nekik. Mert azzal, hogy halálra szekáltak, csak motivációt adtak nekem ahhoz, hogy ne legyek olyanok mint ők.

Ez az én sztorim, hosszasan tudnám még fejtegetni, de nem szabad és nem is kell hagynod, hogy lehúzzanak az ilyen emberek. Mert kik ők? 10 év múlva a nevükre sem fogsz emlékezni...