Nektek van olyan tanárotok, akit rajtatok kívül kb mindenki utál? Ha igen, akkor mi lehet az oka, hogy mindenki utálja, csak ti nem?

Plusz...

volt egy tanár... szegény nem öltözködött túl jól, kicsit félszeg volt, meg testszaga is volt (olyan, ami nem ápolatlanságról, hanbem szervi bajról tanúskodott inkább... némi közöm van a bioszhoz, így én tudtam... és ráadásul nem is volt annyira áthatóan büdös, kicsit lehetett érezni, mikor közel jött). Persze a többiek kiröhögték, meg fúj, vegyen már egy dezodort stb. De azt meg senki nem vette észre, hogy milyen jó tanár, mennyire jóindulatú... (jó, ezt az osztály nem látta, de sosem fogom elfelejteni, mikor esernyő nélkül baktattam haza az úton, és a saját esernyőjét a fejem fölé tartotta...).

Tudom kicsit rég tetted fel a kérdésed és lehet már nem is számít a válaszom de azért leírom a véleményemet tapasztalatomat.

A magyar tanárnőm az az ember akit mindenki egyhangúan utál pedig öt hatban, sőt még hetedikben is imádtuk (most vagyunk nyolcadikosok). Igazából a tanárnő is megváltozott most utolsó évre ami valahogy nekem sem tetszik igazán (meg mivel Erdélyben élek hetediktől románból is tanít ami kemény heti 8 óra vele, szóval egy perc nyugtunk sincs tőle), viszont én igyekszem még mindig meglátni benne azt az embert akit ötödikben megismertünk. Persze vannak napok amikor én is meg tudnám fojtani egy kanál vízben, de nem utálom annyira mint az osztálytársaim. Igazából egy nagyon kedves nő és tényleg rengeteget nevettünk (meg még néha napján most is) és rengeteg mindenre megtanított. Ő szerettette meg velem az írást (lehet ez most gyerekes lesz viszont többek között miatta kezdtem el írni és bár nem ebből akarok kizárólag megélni, de a jövőben szeretnék könyveket is kiadatni) és nem csak megszerettette meg is tanított írni. És nekem valahogy sokkal fontosabb az, hogy arra az emberre emlékezzek majd évek múlva is akiként megismertem és nem arra aki jórészt (szerencsére nem csak) megkeserítette heti 8 órában az életünket (amit valahol meg tudok érteni, hisz két vizsgára kell felkészítsen)

A másik tanárom a vallás tanárnőm. Második anya ként tekintek rá. Igazából a vele való kapcsolatom nagyon érdekes volt és volt időszak, hogy egyenesen utáltam, viszont szerencsére ez mára változott. Az osztályom őt is utálja (sőt még olyan osztály társaim is akiket nem is tanít). Ez azt hiszem azért van mert ők nem látják a "tanár" burok alatt az embert. A tanárnő igazából mindenkivel nagyon jó fej és segítőkész de ők mégis utálják. Igazából rengetek mindent köszönhetek neki, bár ez most lehet túlzásnak fog tűnni, de az életemet is. Ha ő nem lenne, akkor most biztos, hogy nem ez az ember lennék aki most vagyok.