Nektek milyen a kapcsolatotok az évfolyamtársaitokkal? Hogyan lehet javítani ezeken a kapcsolatokon?

Szerintem ez így egy hülye kérdés és nem is lehet rá válaszolni. Nem kell mindenkivel jóban lenni. Alapképzésen kb. 40-en voltunk a szakirányomon, ismertem mindenkit. Kit jobban, kit kevésbé. Valakivel nem is akartam mélyebben megismerkedni. Életreszóló barátságok nem alakultak ki, csak olyanok, akikkel félévente-évente egyszer összejövünk valahol bulizni egyet. Amúgy szinte alig tartjuk a kapcsolatot, de tök jó érzés újra látni őket.

Mesterképzésen vagyunk 140-en a szakon és 40-en a szakirányon kb szintén. A szakirányomon arcról, névről mindenkit ismerek, közelebbről csak néhány embert, de bárkihez oda lehet menni beszélgetni pár mondatot, senki nem néz hülyének. Gyakran keveredünk egymás mellé előadásokon, unatkozunk, beszélgetésbe elegyedünk és így elindul a maga útján a dolog. Az évfolyamunk diákjait már többnyire névről sem ismerem, nem is kell hogy ismerjem, nem erőltetem.

Mondok egy példát. Pl. van egy csaj az évfolyamomon, akivel sosem beszéltem egy mondatot sem. Nem is volt annyira szimpi első ránézésre. Egyik órán egymás mellé keveredtünk és beszélgetni kezdtünk szünetekben. Utána már kértünk segítséget egymástól a házikban. Egyszer szóba jött ki mit sportol, megtetszett neki az én sportom és azóta jár ő is velem. Olykor beülünk utána meginni egy turmixot, vagy teát valahova. Ennyire egyszerű volt.

Nem kell erőltetetten másokkal társalogni és akkor menni fog.

Hogy másik példát hozzak, mi pl. elég újak vagyunk egymásnak (szeptember óta vagyunk egy bagázs), erre a félévre rázódtunk annyira össze, hogy a szakirányom nagy része úgy gondolja kellene valami csapatépítő hétvégét szervezni valahova. Olyat, amiben van egy kis szakma és ahol 2-3 napot jól érezhetjük magunkat.

Vehetsz fel olyan tárgyakat, amik érdekelnek, de nem kötelezőek, így találkozhatsz hasonló érdeklődésű emberekkel. Nálunk ilyen pl. a tesi. Nem kötelező, de 15-20 új arcot megismertem és jót is tesz a mozgás, tehát eljárok.

Nem mondom, hogy bárkiből is lesz életre szóló barát, de arra elég, hogy az egyetemen töltött órákat ne unjam halálra és ne érezzem magamat magányosnak.