Ti hogy állnátok hozzám, ha én ilyen vagyok?

A suliban nincsenek haverjaim, az osztálytársaimmal is épp hogy beszélek.

Az osztálytársaim így azt hiszik, hogy egy lúzer vagyok, meg hogy szűz vagyok, és csak a gép előtt ülök egész nap.

Viszont ez nem igaz, nem vagyok lúzer, csak a suliban nem tudok felolódni, így sohasem beszélek a magánéletemről, azt sem tudják hogy merre lakom, rólam nem tudnak semmit, csak elképzeléseik vannak, de olyanok hogy pl. egész nap nézem a falat itthon... stb.

És természetesen ez nem így van. Van barátnőm, barátaim, életem (nincs facebookom, így nem láthatjátok ott sem).

Úgyhogy én csak tanulni járok oda, egyszerűen az osztálytársaim annyira undorító módon viselkednek, hogy az már nem emberi, egyszerűen annyira irritáló mindegyik. És én sem vagyok teljesen normális, de én legalább emberibb vagyok, és nem arról beszélek egész nap hogy kivel kúrtam, meg hogy hányszor. Komolyan mondom nincs magánéletük, az egész életük egy nyitott könyv, mindent tudok már róluk, hogy hol laknak, hogy mikor vesztetették el a szüzességüket, mindent! Most tényleg ettől értékes az ember? Én ezeket az embereket eldobható, olcsó kis senkiházi idiótáknak tartom, úgyhogy nem is beszélek velük. Természetesen akad 1-2 kivétel az osztályban, de azok meg hasonlóan csöndbe vannak mint én, és nem tűnnek érdekesnek számomra.

Köszönöm a válaszokat!