Szükséges köszönni egy olyan évfolyamtársnak, aki soha nem beszél senkivel, csak elvan egymagában?

Ő szokott köszönni?

Lehet, hogy csak félénk és nem mer kezdeményezni, talán nagyon magányos is, próbálkozz.

Na általában nem figyelek a pontszámaimra, de most leszűrtem egy-két dolgot a 0%-omból.

Akik lepontozták azt a válaszomat, hogy békén kéne hagyni, az tudja mit beszél? Van köztük olyan, aki szintén soha nem beszél másokkal? Tudják, milyen az, amikor békésen elvagy egész nap, senkivel nem kerülsz kapcsolatba, már-már boldog vagy és egyszercsak valaki odaszól hozzád, tőled pedig társadalmilag el van várva, hogy visszaszólj? Mert szerintem borzasztó érzés. És a kérdezőnek is azt ajánlom, hogy hagyja békén az évfolyamtársát.

Én sosem beszélek másokkal, és nem azért mert nem akarok hanem mert soha semmi jó nem jön ki belőle. Félreértenek, hulyének néznek, észre sem vesznek, stb. Ettől még nem utálom őket, csak a helyzetemet. Ami mindkettőnk hibája is lehet.

Lemondtam már arról hogy ebben az iskolában legyenek barátaim, de örülök ha köszönnek, mert ettől érzem hogy emberszámba vesznek.

Nem szeretem, hogy emiatt vissza kell köszönnöm mert utálom a hangom, meg ha minden figyelem akaratom ellenére rám irányul, hirtelen szégyenérzet tör rám, DE attól még értékelem, és egy kicsit fel is dobja a napom, hogy nem néztek levegőnek.

Nem szükséges köszönni, de illik.