Van itt valaki, aki terrorizált másokat az iskolában és később megbánta? (senkit sem pontozok le)

Hàt terrorizàlni senkit de meg bàntani .. azt igen

elèg volt règen egy rosszul ejtett flegma hangnem ..

vagy egy rossz nèzès ..

Csak a gàz az ha ki is szeretnéd javitani a tetted azt nem fogod tudni a tüske màsokban meg marad ..

Megmondom őszintén, nem emlékszem már rá, hogy nyíltan én bármit is csináltam volna azzal a lánnyal általános iskola alsóban, de mindenki kerülte, kinézte körülünk. Aztán gimiben visszakaptam a szekálást rendesen, akkor sokat gondolkodtam azon a lányon.

Amúgy konkrétan sulis évek alatt nem hiszem, hogy sokan eljutnának a megbánásig. De akik a legnagyobb kiskirályok voltak a gimiben vitték a legkevesebbre...

Nem igazán szoktam válaszolni itt, inkább csak olvasgatok, viszont úgy érzem most fogok! :)

Leszögezném, hogy minden sulimban kedveltek a paraszt stílusom ellenére! Ettől függetlenül nagyon furcsa érzések kerülgetnek ha visszagondolok, hogy hány ember kis érzékeny lelkébe gázoltam bele vagy éppen romboltam porig mindenki szeme láttára. Rengeteg időt töltöttem már ennek az elemezgetésével de a mai napig nem tudtam rájönni, hogy miért is tettem! Másodpercek tört része alatt felmegy bennem a pumpa és akkor pusztítok. Miután ezt felfedeztem és kontrollálni próbáltam olyan szinten "sikerült", hogy ma már konkrétan bármi történhet kiirtottam magamból a reakciót! A jelenlegi osztálytársaim teljesen érzéketlennek és lelki halottnak gondolnak szerintem pedig valójában ez egyáltalán nincsen így!!! :( Múltkor épp láttam az egyik fiút a buszon akinek rengeteget ártottam (hozzátenném ő is nekem! aztán kiderült azért mert tetszettem neki) és egész úton azon gondolkoztam, oda menjek e hozzá bocsánatot kérni vagy ne? Régebben is tudtam, hogy nagyon megfogom bánni de megfogadtam magamnak, hogy soha az életben nem fogok tőle bocsánatot kérni, mivel akkor már meg lesz szépülve az emlék pedig a valóságban borzasztó volt és egyszerűen nem érdemli meg. Végül nem mentem oda... Nagyon szerencsés vagyok, hogy engem soha sehol nem piszkáltak, csúfoltak stb. (ezért sem értem én miért tettem)! Ezt így nem mondanám, hogy megbántam mert általában oka volt és csak azokkal voltam görény akiket még egy minimálisan sem kedveltem (ha még mondjuk tettek is ellenem valamit mint az a gyerek szánalmasan elvileges tetszése kinyílvánításaképp akkor teljesen szabadnak éreztem a terepem). Azért nem kell annyira erős dolgokra gondolni!!! Akkortájt 8-11 koromhoz képest elég kegyetlen tudtam lenni de inkább lelki téren, nem mentem oda megverni a népet (bár egyszer előfordult). Mindent egybevéve szerintem megbocsájtottak mert mindezek közben kedves szórakoztató és mindenki szerint szeretni való emberke vagyok csakhát megvannak a nagy kihatással rendelkező hibáim :D Elnézést kérek minden "terrorizáló" nevében a "terrorizáltaktól"!!!!!!!!