Titeket kiengedtek a tanárok, ha általánosban kikéreckedtetek WC-re? Gyakran jártatok ki?

Szerintem az a jó (vagyis az volt a jó, ma már ha nem engednek ki egy gyereket és bepisil, mindenféle bosszú hadjárat indul a szülőktől), ha nem engedik ki.

Képzeljétek el, ha majd Móricka munkába áll és bizony a pörgés kellős közepén mindig elhúz WC-re, mert őt nem szoktatták rá anno általánosban meg gimiben, hogy nem mehet ki kéjére-kedvére.

Szerintem nem egy nagy was is das, van rá 15 perce és utána 45 percig csak kibírja csóri gyerek. Jó, más dolog, ha előfordul vele néha, mert kivételesen sokat ivott vagy fel van fázva vagy esetleg vizelettartási gondjai vannak.

Nálunk általánosban volt egy lány, akiről tudta a tanár, hogy nincs semmi szervi baja, egyszerűen sosem megy el szünetben a slozira. Nem szégyenlősségből, egyszerűen lustaságból; a szünetét trécseléssel töltötte, evéssel, ivással, olvasással, aztán, ha a tanár nem engedte ki becsöngő után 10 perccel, a lány külön műsort vágott le, míg nem mehetett ki. Így már automatikusan kiengedte, mondván annyira sajnálná, ha bepisilne.

Jó, most lehet szidni a következő mondatom miatt, hogy én nem tudom milyen nehéz egy tanár dolga, legyek csak egy napig a helyükben és nem így gondolkodnék, meg blablabla, de én, a tanár helyében simán nemet mondtam volna, aztán kb a második, harmadik bepisilése után leesett volna a gyereknek, hogy talán, ha elmenne szünetben a wcre, akkor nem lenne abból baj, hogy 45 percig a padban kell ülnie és nem hagyhatja el a termet.

A szülőknek meg nem kell ezen háborognia, nem is kell messzire menni időben, rendszerváltás előtt, ha a gyerek bármit tett, kapott egy büdös nagy pofont a tanártól, aztán ma is élnek és virulnak, nem a pszichiátrián fetreng mindenki kényszerzubbonyban, aki akkor gyerek volt.

Egyetértek a 13.-al.

Én tavaly, pályakezdőként, kaptam egy osztályt. Elsősök. Első héten minden rendben volt, aztán az egyik kisfiú kikéredzkedett. Nem akartam kiengedni, de elkezdte ragozni, mennyire kell, megsajnáltam, bárkivel előfordulhat, kiengedtem. Utána öten kikéredzkedtek és elkezdődött a ki-be járkálás.

Másnap újra kikéredzkedett, mondtam, hogy ha kiengedem, elkezdődik a wc járás, de láttam rajta, mennyire kell, kiengedtem.

Utána 2-3 naponta kikéredzkedett. Aztán már naponta. Aztán volt olyan, hogy egy órán többször.

Ezek után egy rajzórán nem akartam egy kislányt kiengedni, mire felháborodott, hogy a kisfiút mindig kiengedem, őt miért nem. Jogos volt.

Utána sokszor nem is mentem fel a tanáriba szünetben, volt bent sok dolgom és feltűnt, hogy a fiú a szünetben helyén marad, ő is beszélget, ezer mást csinál, még csak fel sem áll. És ez minden szünetben. Egyszer azt is észrevettem, hogy rajzolás közben a lábával kalimpál, egyik kezével gyűri a nadrágját, odamentem megkérdezni, hogy nem akar elmenni a mosdóba, mire annyit reagált, hogy nem kell, aztán becsöngő után 15 perccel kikéredzkedett.

Utána leültem a fiúval beszélgetni, amíg a többiek ének órán voltak. Kérdeztem, hogy szégyenlős e a többiek előtt vagy miért nem megy ki szünetben. Ő megint azzal védekezett, hogy nem kell neki szünetben, de mondtam, ha nem is kell, menjen el mindenképpen.

Utána már napközis tanárnő és énektanárnő is mesélték, hogy náluk is mindig megy ez a műsor.

Anyukája hozta be egyik nap és elkaptam 10 percre, elmondtam neki mi van és, hogy próbáljon meg otthon beszélni erről vele; erre a szokásos anyai reakció, szegény gyerek, meg nem is olyan könnyű neki, meg biztos ez az új környezet, meg ő jó gyerek és, hogy legyek vele elnézőbb, szépen kéri.

Aztán, végleg megelégeltem.

Egyik órán odajön, két kezét két lába közé téve és még a kérdést se vártam meg, mondtam, hogy nem mehet ki. Elkezdett toporogni és mondta, hogy ő nem bírja ki óra végéig, mire szinte kiabálva elmondtam neki, hogy tartsa végre tiszteletbe amit mondok, a nem az nemet jelent. Teljesen megijedt és visszakullogott a helyére. Egész órán a lábait lóbálta, gyűrte a nadrágját és a padban fészkelődött. Kicsöngő előtt 10 perccel megszólalt fennhangon (semmi jelentkezés), hogy nem bírja tovább, most már tényleg had menjen ki, mire mondtam, ha nem bírja akkor pisiljen be, ha meg bírja, akkor várja meg a kicsöngőt. A tenyerébe temette arcát én meg folytattam az órát.

Beszélek, beszélek, beszélek, egyszerre csak félbeszakít egy rohadt erős "psssss" hang. Megszólalni se mert csak ült elsápadva egy helyben. Az osztály is néma csendben ült, a légy zümmögését is lehetett hallani.

Átöltöztettem tesiruhába, úgy volt utána egész nap.

Senki se bántotta, csúfolta, felém se érkeztek megvető, gyilkos pillantások, a napközis tanárnőnek elmeséltem címszavakban, mi volt, mikor kérdezte, miért van sortban, aki mondta erre, hogy jól tettem.

Az udvari időben leültem a fiúval beszélni, átbeszéltük, nem tűnt sértettnek.

Másnap már rég elfelejtettem, amikor egyszerre csak igazgató behivatott az irodába. Ott ült a kisfiú ledermedve és az édesanyja, aki teljesen fel volt háborodva. Jól megkaptam a magamét, hogy én egy huszonéves kis csitri hogy merek neki ellenszegülni, amikor határozottan kérte, hogy az ő fiával legyek elnézőbb és, hogy hogy merek a többiek előtt ilyet mondani a fiának, hogy pisiljen be és hogy merem nem kiengedni, ha egyszer tényleg nagyon kell és hogy jövök én ahhoz, hogy kiabálok a fiával. A fiú nagyokat pislogott, idővel bejött az énektanárnő aki hallotta, mi van és az igazgatóval együtt a védelmemre keltek. A végén anyuka felháborodott azon, hogy milyen rendszer van ebben az iskolában és ilyen nemtörődöm tanerőt alkalmaznak és ő kiveszi a fiát és olyan helyre küldi, ahol jobban megértik és szegény gyerek, mekkora traumán mehetett át így 6 évesen és reméli nem lesz ennek maradandó nyoma.

Így is lett, következő héten elment a gyerek, a folytatást nem tudom.

Egy cseppet se érzem magam bűnösnek vagy rosszul az eset miatt, szerintem nem nagy kérés valakitől, hogy próbálja meg folyó ügyeit a szünetben elintézni és nálunk is pisilt be egy lány régen az osztályban és semmi baja nem lett, a kiabálás meg akkor lett volna gáz, ha pl. először kérezkedik ki tőlem életében és így reagálom le, de, mint olvastátok, nem erről volt szó.

Ha belegondolsz, a gyereknek ebből az jön le, nem baj, ha órára hagyja a pisilést, mert ha nem is engedi ki a tanár elsőre, akkor is meg fogja sajnálni és kiengedi.

Jó, ha egyszer megesik, hogy kikéredzkedik, de nemet mond a tanár és óra vége előtt 10 perccel már nem bírja tovább és felfogja, mekkora mázlija van, hogy mégis kimehet és többet nem hozza magát ilyen helyzetbe, meg az ő esete, hogy többször mondtam nemet, de kikönyörögte magát mindig és ebből az jött le neki, akkor ő mindig kitud menni, ha nagyon kell, amivel figyelmen kîvül hagyta a kérésem, meg a szabályt, pisiljen a szünetben. Így ebben az esetben azt kellett látnia, bármennyire is próbálkozik, nem mehet ki óráról és ehhez sajnos be kellett pisilnie.

A másik meg, hogy nem élvezkedtem abban, hogy pisilnie kell, nem szurkoltam magamba, hogy "jaj remélem becsorgat óra végére", nem kezdtem el a vízről beszélni, nem tartottam ezután az órát a "Miért kell az embereknek pisilnük és mi is zajlik ilyenkor a szervezetben és hogy távozik a vizelet?" témáról és nem sisteregtem a fülébe.

Sajnáltam, amikor bepisilt, utána elmondtam neki, amikor udvari szünetben beszélgettünk, hogy sajnálom és, hogy ez már tényleg nem mehet így, hogy vagy kijárkál vagy bepisil és sajnos, ha nem megy el szünetben WC-re, ez lesz, mert rengetegszer kiengedtem, már nem tehetem, Ő megértette, nem haragudott érte.

Sajnos van, hogy szigorúan kell fellépnünk, aminek ilyen szerencsétlen történések a vége.

Ha nem engednek ki akkor Gátolnak TÉGED a személyi szabadságodban + megszégyenítenek,azzal hogy

A hátsó részeden ki az ami meg azzal is hogy be pisálsz ez 2 FONTOS dolog