Mi a véleményetek egy ilyen tanárról és erről a viselkedésről?

Ahogy írtam, osztályfőnökkel beszélni elsősorban. Ha a tanárnak ilyen a stílusa, akkor egyébként már valószínűleg tudni fognak róla.

Ha az ofő ódzkodik attól, hogy bármit tegyen (mert mondjuk jó haverok a tanárral, ilyet is láttam már), akkor meg a vezetőséghez kell menni.

A lényeg, hogy se te, se a szüleid ne hagyjátok, hogy palira vegyenek titeket.

Sziasztok! Az én véleményem az, hogy amelyik tanár ilyen módszerekkel akar valamit elérni a diákoknál, az pályát tévesztett.

Nekem nincs bajom a szigorúsággal, lehet egy tanár szigorú, sőt, nagyon fontos, hogy tiszteletet érjen el a diákoknál. Azonban a megfélemlítés, mások megalázása az az egyik lehető legrosszabb módszer. Az ilyet csak a gyenge tanárok alkalmaznak. Egy tanár ugyanis akkor éri el a legtöbbet, ha szeretettel, megértéssel, példamutatással és a fegyelem fenntartásával tud hatni a gyerekekre (szerintem). Az a legjobb, ha a gyerek magától látja be, hogy neki jó, ha tanul, és magától jut el odáig, hogy önszántából is tanuljon. Az igazán jó tanár ezt el tudja érni emberséges módszerekkel, a rossz tanár viszont gyengeségében csak a megalázásban látja a megoldást...

Másrészt azért is rossz ez, mert az tényleg igaz, hogy egyesekre buzdítólag hat, ha megalázzák, és teljesítményre sarkallja. Másokra viszont teljesen negatívan hathat, és akár maradandó lelki sérülésekhez is vezethet. Ezekre írtak példákat már előttem, szomorúan olvastam. Szóval egy normális pedagógusnak be kell látni azt, hogy a gyerekek nem egyformák, egyszerűen nem lehet egyformán bánni velük.

Harmadrészt pedig egy jó pedagógusnak be kéne látni, hogy neki az a feladata, hogy gyerekekből normális lelkületű, egészséges, önmagából maximumot kihozni képes felnőtteket neveljen. Egy ilyen jó célt ki akar negatív, rossz eszközökkel elérni? Szóval ezért is elvetem a Kérdező tanárának a módszerét. Rossz eszközöket alkalmaz, tudnia kéne, hogy ezzel sikerre nem számíthat.

A legtöbb gyerek ugyanis, ha fél és retteg a megalázástól, és ha ez meg is történik vele, meg sem tud nyikkanni a felelésnél. Nem igaz, hogy ezt nem látja be ez a tanár.

Szerintem ti gyerekek fogjatok össze, szóljatok a szülőknek, és ha tényleg olyan komoly a dolog, ahogy leírtad, akkor a szülőknek kéne az igazgatót megkeresni, és megkérni, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel.

Amit a Kérdező a 24-es kommentben kérdezett...

Mit lehet csinálni, ha cinkel és csesztet felelés közben? Igazából semmit, mert ez elég nehéz helyzet, nem tudsz rá felkészülni sehogy. Ha a tanár eldönti, hogy szórakozni fog veled, és azért is belezavar a dolgokba, akkor úgyis meg fogja tenni, te akármit teszel :( Nagy önuralom kell az ilyet kiállni, és csak akkor lehet, ha biztos vagy magadban. Mindig vegyél egy nagy levegőt, mielőtt válaszolsz neki, gondold meg jól, mit mondasz. De az a helyzet, hogy néha annyira kínos szituációk szoktak az ilyesmiből kisülni, hogy egyszerűen nem bírsz semmire gondolni, csak állsz megsemmisülten...

"De úgy gondoltam, hogy akkor mit lehet csinálni, amikor ott állsz kint és feleltet, beszólogat, cinkel, stb.

Szóval abban a helyzetben ott mit lehet vele kezdeni? Hogyan kéne reagálni rá, stb. ?"

Nekem is volt ilyen tanárom, a kulcsa az, hogy

- nem veszed magadra

- nem hagyod magad megalázni

- érett emberként viselkedsz. Nem kell pofákat vágni vagy megsértődni.

A mi tanárunk annyiban különbözött, hogy random kapott ki mindig egy-egy embert, akit cukkolt / viccet csinált belőle. Mikor én voltam a soros, először nem is akkor szóltam vissza, mikor engem cseszegetett.

A gyengébb képességű gyerekekről beszélt, meg arról, hogy aki nem képes ezt vagy azt megtanulni, akkor az fogja a motyóját és menjen az XY utcába (ott van a városban a csökkent képességű gyerekek iskolája).

Na erre én rohadt csúnyán kezdtem el nézni, mert ismertem valakit, akinek a fia oda jár. Persze észrevette, és olyan tipikus beszólogatós hangon megkérdezte, hogy "Mi van, csak nem mondtam valami kellemetlent?" Erre nem sütöttem le a szemem, nem mondtam, hogy "Nem, elnézést.", semmi ilyesmi, hanem a szemébe mondtam, hogy "Szerintem abba az iskolába senki sem a saját akaratából került, úgyhogy én speciel elég ízléstelennek tartom, ha valaki ezzel viccelődött."

Paff, mint akit pofon bsztak, olyan arcot vágott. Az osztályban olyan kuss lett, mintha halottak lettek volna a teremben :D végül valami szánalmas poénszerű dologgal elterelte a szót.

A másik eset már konkrétan nekem irányult. Feleltem, ő meg állandóan sürgetett, hogy mondjam gyorsabban. Nem tudtam követni a gondolataimat, és egyszer ahelyett a szó helyett, hogy "nincs" azt mondtam, hogy "nem van". Egyből kijavítottam magam, de persze elkezdett röhögni és poént csinálni belőle. Vártam egy percet, hogy befejezze, nem tette, akkor azt mondtam, hogy "Elnézést kérek tanár úr, hogy közbe vágok, de szerintem én sosem beszéltem tanár úrról ilyen hangnemmel, úgyhogy ennyi tiszteletet én is elvárnék, ha nem gond."

Ugyanúgy, mint a múltkor :D Néma csend a teremben, ő meg az arcára fagyott röhögéssel csak ül. Én vártam, kifelé igyekeztem azt mutatni, hogy higgadt vagyok, de belül azért reszkettem, mint a nyárfalevél :D. Aztán bocsánatot kért és négyest adott (mindent tudtam...). Utána még 2 évig tanított, de engem többet nem cikizett.