Szomorú srác vagyok, és magányos, lehet hogy a tanárom észrevette, és ezért figyeltet?

Mintha csak rólam írtál volna, avval a halvány különbsèggel, hogy èn lány vagyok. Tudom, milyen kèt lábbal a posványba kerülni ès onnan felküzdeni magunkat a talajra. Megèltem pár sorsdöntő esemènyt, bántottak már sokat ès sokan, mègis volt erőm a semmire alapozni ès felállni. Rám is felfigyeltek, titkon talán úgy èrzem, hogy jól esik a közeledèsük, de nem tudnám elviselni az esetleges elutasítást. Hiába nyílnèk meg, nem èrtenèk hogy mièrt lettem más, mint a többi.

Szüksèged van valakire, akivel megoszthatod a problèmáid, a lelki sebeid de kèrlek, ne bízz meg feltètlen egy tanári munkakört betöltő nőben/ fèrfiben! Lehet, hogy őket a jóság hajtja mègis e tèren többet ártanak, mint használnak. A tanáriban óhatatlanul is pletykák kapnak szárnyra, hiszen a tanárok is emberek. Sajnos sokáig elèr a kezük, ha kell megteszik az első lèpèseket is, hogy mondván; a diáknak a legjobb legyen.