Kedves Olvasók! Ti miképpen reagálnátok, ha egy tanárotok nyitna felétek?

Szerintem még középiskolában is illik tanárnak tartania a távolságot a diákkal, nem szerencsés például a tegeződés, de lehet köztük olyan mester, tanítvány kapcsolat, amiben a mester is elismeri, csodálja a diák teljesítményét, magánéleti bizalmaskodás nem szerencsés.

Egyetemi képzés légköréhez már jobban illik a tanár és diák közti közvetlenebb kapcsolat, sokszor a tanárok hangsúlyozzák, hogy kollégáiknak tartják a diákokat, de azért akkor is illik érezni, hogy többségük elvárja az idősebb kollégát megillető tiszteletet még tegeződés esetén is.

Attól függ érdemesnek tartom e az adott tanárt arra hogy leüljünk beszélgetni egy bizonyos problémáról,vagy iskolával kapcsolatos munkáról.

A tanár hozzáállása mindig nagyon fontos számomra.Én egy kifejezetten jó eszű lány vagyok,viszont tanulni mindig lusta voltam.A gimnázium utolsó két évében szinte nem volt nap hogy pontosan érkeztem volna órára.Sajnos ezek a rossz szokásaim alapozták meg néhány tanárom negatív hozzáállását. Többször bebizonyítottam hogy ha próbálkozom,tanulok,vagy egyszerűen érdekel egy feladat,jól teljesítek.Szerintem a jó eszű de link diák nem olyan ritka jelenség,hogy a tanárok ne tudják ezt megfelelő módszerekkel kezelni.

Két példát tudok mondani,ami nálam megosztja a tanári közeledés elfogadását. A német tanárnőm felfigyelt az eredeti ötleteimre és véleményeimre amiket számos német esszében vezettem le,sajnos fittyet hányva a nyelvtanra.Mindig olyan jól esett ahogy dicsért és ahogy hozzám állt.Éreztem hogy tényleg elismeri azt amiben jó vagyok de ugyanakkor segíteni akart abban hogy pontosan járjak be,hogy figyeljek az apró nyelvtani hibákra,és még sorolhatnám. Egyszerűen éreztem hogy a munkáját érzéssel teljesíti,érdekli az hogy merre tartok az adott tantárgyban,így mindig engedtem a beszélgetéseknek,élismerően hallgattam meg a véleményét akkor is ha a hibáimról beszélt. Neki mindig szívesen írtam meg a házi feladatot,amit persze nagy részben magáért ír az ember,de ha van egy jó tanára akivel kölcsönös a szimpátia,akkor nem akar csalódást okozni,mert érzi hogy számítanak rá.

Akkor viszont elhárítom a segítséget,mikor érzem hogy az alapján amit rólam tud,vagy megállapít a tanár,legyen pozitív vagy negatív tulajdonság,fitt oktatja a fölényét.Például ha kioktató hangnemben beszél,vagy olyasmit erőltet amiben én nem szeretnék részt venni.De ez egy nagyon összetett dolog.Egy szó mint száz,ha úgy érzem hogy nem a lelkéből szeretne segíteni vagy megismerni,hanem egyszerűen a protokoll szerint cselekszik,akkor nem nyitok,de ez nem jelenti azt hogy szándékosan negatív viselkedést gyakorlok felé.