Van még ilyen helyzetben valaki mint én vagy volt? (lent)

Ha öngyilkos akarsz lenni szólj, tudok néhány fájdalommentes módszert :)

Viccet félretéve, keress fel egy pszichologust

Először is meg kell tanulni, hogy a barát nem azért barát, hogy minden titkunkat megosszuk velük, mert bármikor összeveszhet vele az ember, vagy valami más miatt romolhat meg a kapcsolat és akkor könnyen ellenünk fordíthatják ezeket a dolgokat (nem akarok most sovinisztának, vagy nagyképűnek tűnni, de ez különösen igaz a nőkre, lányokra, legalábbis én mindenhol ezt tapasztalom, hogy amit van egy kis félreértés kegyetlenül egymásnak esnek és kiteregetik a másik szennyesét, stb.).

Nem azt mondom, hogy nem kell bízni senkiben, de nagyon alaposan meg kell válogatni (valószínűleg az az egy szem barátnőd, aki megmaradt ilyen lehet, mármint megbízható, ha mindezek ellenére kitartott melletted, szóval becsüld meg őt :P :) )

A depresszióból legkönnyebben társasággal lehet kijönni; szóval nem egyedül kell bóklászni, meg otthon ülni, hanem amikor csak lehetőség van rá, akkor másokkal kell tevékenykedni így elfeledkezni a gondokról, majd felismerni, hogy van élet a csalódáson, fájdalmon túl és nem érdemes leragadni a mocsárban és csak süllyedni.

Szia! Velem is picit hasonló történt...volt egy "BFF"-em, de a legtöbb lánnyal jóban voltam az osztályból. Aztán az egyik lány "elcsábította", ajándékokat vett neki és megutáltatott vele, ugyanazzal a módszerrel, ahogy a többi lánnyal is: azt mondta, hogy én (X) mondtam valamit (mindenkire külön vmi rosszat). Elhitték és most az összes lány utál az osztályból, a fiúkkal meg sosem voltam igazán jóban. Az alsóbb osztályból nagyon jól összebarátkoztam néhány lánnyal és most velük lógok szünetekben :) igazából örülök hogy az a lány megmutatta nekem, hogy nincsenek igazi barátaim (mondjuk nem jó szándékból tette) mert most már sokkal jobb a társaságom.

Remélem, Te is kikeveredsz majd ebből a hülye helyzetből:/

Jótanács: szünetekre vigyél magaddal könyvet, segít lefoglalni magad. Egyébként utána engem is többször kibeszéltek, de most már ha hallom, hogy szidnak, csak rájuk mosolygok és indulok le az emeletről a barátaimhoz.

Szia, hát talán még olvasod a válaszokat...

én anno nem voltam egy közkedvelt lány az osztályaimban - se általánosban, se középsuliban - ez, utólag úgy gondolom inkább a koraérettségemnek volt köszönhető. Sok barátom nem volt, talán 1-2 sulinként. Általánosban inkább a fiúk voltak a barátaim, nem is tudom pontosan miért fogadtak be. Velük tudtam őszintén beszélni, nem játszmáztak és (szerencsére) kikezdeni sem akartak velem. Aztán átkerültem lányiskolába, itt az első években - pont mert a tanárok kedveltek - az osztálytársaim közösítettek ki. Nekem a könyvek és a hobbijaim volt a kiút a depis időszakokból.