Ti köszönnétek egy kiközösített osztálytársnak?

Elsőre azt akartam írni, hogy túl félénk voltam iskolás éveimben, élt bennem a birkaszellem, ezért lehet, hogy nem köszöntem volna. De beugrott, hogy középiskola másodikban jött hozzánk egy srác, akit a többiek kiközösítettek, és csak én barátkoztam vele. Mondjuk azóta sem tudom mi volt vele a bajuk, mert ha szántak volna egy kis időt a megismerésére, akkor megkedvelték volna, mert nagyon rendes gyerek volt.

Most meg érett fejjel és tapasztalatokkal a hátam mögött határozottan azt mondom, hogy már csak azért is köszönnék neki és barátkoznék vele.