Antiszociális vagyok vagy csak visszahúzódó?
Esküszöm, nem tudom eldönteni...Amikor új emberekkel találkozok, alig bírok megszólalni, beszéd közben is csak suttogok szinte, de amúgy olyan emberek előtt, akikhez már hozzá vagyok szokva, meg tudok nyílni nagyjából és akkor már hangosabb is vagyok meg minden...Csak épp ez a baj, hogy kevés ember előtt nyílok meg igazán, mindig arra gondolok, vajon mit gondolnak rólam mások...És az osztályomban is kiközösítenek emiatt, mert nem nagyon beszélek senkivel, csak pár lánnyal, mert a többiek már ismerték egymást a suli előtt is facebook-ról és én vagyok a leg "újabb", ha úgy vesszük, mert engem nem találtak facebook-on, amikor csinálták az osztály csoportját és nem vettek be és ..értitek...és szóval nem nagyon ismerem őket és félek tőlük...tudom, hogy gáz, de ez van. Félek az osztálytársaimtól. Mert néha visszahallom a barátnőimtől is, hogy miket mondanak rólam a többiek a hátam mögött, vagy mikor épp nem is vagyok suliban, és mert van néhány lány, akik tényleg szívből rühellnek és mindig burkolt megjegyzéseket tesznek arra, hogy nem vagyok odavaló, vagy hogy ronda/stréber vagyok...és év elején, mielőtt kezdődött ez az egész, úgy voltam vele, hogy majd megszokom őket és normális lesz minden, de mióta így kibeszélnek a hátam mögött meg utalásokat tesznek rám, már nem is szándékozom odamenni hozzájuk, csak így meg még jobban cseszegetnek és csomószor odajönnek csoportosan és kérdezgetik, hogy "-Te miért vagy ilyen csendes??" És az egyik gyerek mondta is egyszer, mikor azt hitte, nem hallom, hogy szánalmas, hogy még csak meg sem próbálok velük barátkozni, de hogy várhatják el, hogy megnyíljak előttük, mikor ezt csinálják velem? És már kezdek kételkedni magamban, mert ez nem normális, hogy fél év eltelt és még mindig olyan a viszonyom az osztályom nagy részével, mintha teljesen idegenek lennénk...
Szóval ezek alapján antiszociális vagyok?
16/L
Most mondhatom azt is hogy normális, azt is hogy nem. Szerintem az egész nézőpont kérdése, mármint, hogy jól érzed-e így magad vagy nem. Hasonlóan élek én is, mármint személyesen kevesebben ismernek mint interneten keresztül egy " névként ", volt, hogy megkérdezték faluban is ahol élek, hogy ismerős vagyok, de nem tudnak hova tenni. Aki fontos nekem azzal tartom a kapcsolatot és ennyi, simán csak így szeretek élni, nyugisan, szerintem alapvetően ez nem gond.
Suliban is hasonló volt a szitu, vittem magammal mindig könyvet, elolvasgattam buszon, suliban szünetben meg elüldögéltem, ha néha odajöttek hozzám, akkor azért beszéltem a többiekkel, de konkrétan én sose mentem oda hozzájuk, csak hogy jópofizzak, mert simán nem volt sose az én stílusom.
Szóval szerintem, ha Te így jól érzed magad, akkor nincs vele semmi gond, nem lehet minden ember egyforma, nem szerethet mindenki annyira társaságban lenni.
szerintem próbálj meg nagyobb önbizalomra szert tenni, többet beszélgetni, barátkozni velük. ha megismernek, más lesz a véleményük. egy olyan emberről, aki csak magában van, sose beszélget senkivel, te mit gondolnál?
legyél nyíltabb, ne félj, ha már van témátok, akkor megismeritek egymást egyre jobban és akár tök jó barinők is lehettek. rajtad is múlik, nem csak rajtuk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!