Ez már nekem sok. Mit lehet ezzel kezdeni?

Egyre több a kiközösítéssel, iskolai bántalmazással való kérdés. Hogy kiközösítenek gyerekeket, piszkálják, csúfolják őket, lelki és akár fizikai terrorban tartják egymást. Minden ilyen kérédst végig olvasgattam, válaszolgattam, de ha belegondolok, hogy vajon hány ilyen hasonló gonddal rendelkező gyerek van még, kiráz a hideg. Ahogy olvasom, úgy vélem, leginkább ez a gimnáziumokban fordul elő, de általános iskolában, fősulin/egyetemen is egyaránt megtalálhatók. Ha ez ellen nem teszünk, nem fog javulni, sőt elfog, még ennél is jobban mérgesedni a helyzet. Milyen lehet ezeknek a gyerekeknek a lelkivilága, és vajon milyen felnőtt lesz majd belőlük? De a másik oldalról is elmondható ugyanez. Milyen annak a gyereknek a lelkivilága, akiknek az okoz örömet, hogy másokat bántsanak, csúfoljanak, másokat TÖNKRE TEGYENEK? Elgondolkozott már valaki, hogy ezek ellen mit lehet tenni? Én IGEN!! Viszont egyedül kevés vagyok, szeretném ha megszűnne maga a szó is, hogy ISKOLA TERROR!! Ne kelljen a gyerekeknek mindennap görcsölő hassal, remegő lábbal menni iskolába!! Valaki tudna esetleg ötletet, mit lehet ezekkel tenni?

Ui.: átéltem én is általános iskolás koromban, vannak személyes tapasztalataim.