Mit tennétek a helyemben? Várjak ezzel májusig, vagy most tegyem meg?

Van egy tanárom, aki csak egy évig tanított. Nagyon megszerettem, mint tanárt. Szerintem több olyan ember kellene a szakmába, mint ő. Olyan tanár, aki igazán tud bánni a diákokkal, megtalálja velük a közös hangot, mégis következetes, rendet tud tartani órán, szereti is és érti is, amit csinál.

Számomra nagyon inspiráló személyiség, mert határozott, művelt, következetes, mégis olyan más, mint a többi tanár, aki eddig tanított. Úgy látom, szívből tanít, és nevel is.

Amióta tanít, jóban lettem vele, 'közel kerültünk' egymáshoz. Neki bátran mertem (szó szerint sírni) a kollégái miatt, és még sorolhatnám. Már akkor tudta, hogy mik a céljaim, terveim és segített, hogy abban az irányban próbálgassam a szárnyaimat. Sokat segített, hogy egy-egy pillanatban egy-két kedves szót ejtett, vagy egy mosolyt...

Szóval arra gondoltam, hogy ott hagyok az irodájában egy levelet, amiben megírom neki, hogy mennyire hálás vagyok neki mindenért, stb.

Várjak vele ballagásig? Mindenképpen ragaszkodok ahhoz, hogy levélben mondjam el neki.

12. o/l (nem férfi a tanár)