Napközi, neked bent kellett maradnod vagy hazamehettél egyből? Később lesz különbség azok között akik jártak és akik nem?

én minden nap 4-ig maradtam. Csak utána mehettem haza. 4-ig jártam napközibe, de igazából ott megírtuk az aznapi házit, meg játszottunk, de semmi ilyesmi nem rémlik mint amit te leírtál. nem a napközin múlik az ember jövendőbeli sorsa.

én pl már egy éve emberekkel foglalkozom és már elegem van az emberekből. inkább csak a kis szűk baráti társaságommal találkozok, nincs sok kedvem bulizni se menni, nem vonz a tömeg, míg tavaly amikor nem voltam állandóan emberek közt, akkor még inkább elmentem.

Én különórákra jártam. Szakkörök, zeneórák, táncórák... tipikusan suli után elmentem ebédelni (de néha még arra se volt idő), aztán kezdődött a délutáni műszak, ami olyan 5-6-ig tartott minden nap. Szóval ez egy harmadik csoport. Utána meg este leckeírás (jó, ez tipikusan kimaradt, a tanárok is hamar megtanulták, hogy én vagyok az, aki sose ír leckét, sose tanulja meg a bemagolandót, viszont figyel és dolgozik órán és ötösre írja a dogákat), gyakorlás. Elég keményen végigmelóztam azt a 12 évet a suliban, utána megváltás volt az egyetem :D

A "darálóból" így kimaradtam, az osztályközösségben én lettem a különc, furcsa lány.

Nem hinném, hogy később ez nagy különbség, annyi hogy elég sok mindent tudok, amit az átlagember nem.

Nem vagyok antiszociális, inkább azt mondanám, hogy megtalálom a társaságom, és megválogatom, kit engedek közel magamhoz. Persze ha kell, kapcsolatot építeni tudok, de az már tanult dolog. :)

Szerintem nem ettől lesz valaki magányos. A napközikben i megvannak azok a gyerekek, akik hiába vannak ott, nem kapcsolódnak be a dolgokba.

A gyerekemnek ugyanezt választanám, felnőttként ezerszer megköszöntem a szüleimnek, hogy így döntöttek.

ügye-ügye

mi van az u betűddel?

Hát fene tudja. Én jártam napközibe általános iskolás koromba ha jól emlékszem 6. os koromig. Őszintén szólva sokáig nem volt bajom vele, bár annyiból bántott a dolog hogy az osztályomból a sok jó haverom mindig hazamentek és amikor ők kint délután már javában játszottak addig én még az iskolába poshadtam az iskola pad mögött. Nálunk mindig 3 kor volt házi feladat írás, amivel nem volt baj, de sokan olyan volt amit otthon kellett megcsinálni mert emlékszem hogy amikor délután hazaértem akkor még volt olyan lecke amit ott nem tudtam megcsinálni mert nem volt aznap olyan órám, és sok cuccot sem akartam feleslegesen cipelni magammal. Plusz nálunk elsősorban mindig azt kellett megírni először ami nálunk volt, és fontosabbnak számított, de ugyanakkor másra már nem volt idő mert fél 4 kor nekem mennem kellett haza, mert a szüleim így kérték plusz apám jött értem mert ő 3 ig dolgozott és fél 4 re már ott volt így mehettem haza, de utána még tanulhattam meg minden és már majdnem este lett amikor már nem mehettem ki a többi barátommal. A többi barátom már 2 kor letudta a háziját mindenből felkészült másnapra és utána már kint voltak. Másrészt én azért sírtam ki hogy ne kelljen napközibe járnom mert az ottani koszt egy ehetetlen moslék volt és suli után alig vártam hogy hazaérjek és anyám kosztját ehessem mert ott még jól lakni sem lehetett vele sajnos de sokszor olyat adtak ami ehetetlen volt, és anyukám is mondta hogy akkor kiírat mert ha tényleg nem tudom normálisan megenni akkor kár erőltetni meg addigra már elég érett voltam ahhoz hogy egyedül is otthon lehessek, sőt engem úgy neveltek fel hogy önálló legyek, tudjam kezelni a mikrót tudjak magamnak kaját melegíteni stb.. Tehát gyakorlatilag nem volt úgy kinyalva a valagam és ezért tudom most ilyen könnyen megszokni azt hogy egyedül élek a munkám miatt egy albérletbe és mindent magamnak kell csináljak, plusz megtanultam hogyan osszam be a pénzt ami szerintem is elég fontos a mai világban. Igaz hogy nem dőzsölök mert a fizum nem éppen a legjobb de mégis telik mindenre, egy kis szórakozásra is. Igaz nagyon nem szeretek eljárni bulizni emberek közé, jó eljárok de valahogy ez sosem vonzott, jobban szeretem a szűk baráti társaságomat velük eljárni kisebb pubokba iszogatni, csocsózni meg minden. A barátnőmmel is imádunk elmenni kettesbe sétálni, moziba, meg az ő barátaival is nagyon jól kijövök, plusz amikor nála alszom akkor mindig korábban kelek fel mert oké hogy az a nagy alvó ember vagyok de reggel 7 óránál tovább akkor sem tudok aludni ha fejbe bevernek egy hatalmas vascsővel. A napköziben annyival volt jó hogy megszoktam azt hogy 8 órát kell bent legyek egy suliba mint egy átlag munkahelyen ennyivel jó volt, de sosem szerettem, utáltam ezt az egészet. Én nekem nem lett belőle komoly bajom, hogy mellőztem. Meg az hogy valaki ha nem jár akkor antiszociálisabb lesz, nos ez szerintem egy marhaság, mert sok ismerősöm van akik 1 percet sem jártak oda, de mégis olyan party arcok lettek hogy az nem igaz, és ismerek olyat aki járt oda, de olyan szinten csömöre lett hogy már nem is szívesen megy emberek közé, mert már megunta ezt, pedig nem depressziós meg semmi, van élete, családja, barátaival időnként eljár úgy mint én és a párom és ennyi. Én is inkább csak azért nem igénylem ezeket mert gimisként kiéltem magam és amikor 18 éves lettem már nem vonzott ez úgy igazán.

Szóval nem feltétlen van úgy ahogy te gondolod.

én 1. osztályban nem voltam az, de 2.tól már beirattak szüleim mert sokszor nem csináltam házit

5.től meg megint nem voltam az

szerintem nem sok értelme van, tényleg csak annyi, hogy kész van a házi

inkább a szülőknek jó, hogyha nagyon kicsi a gyerek, hogy akkor végez csak amikor a szülő

szerintem semmivel nem lesz szociálisabb valaki csak azért, mert napközis

aki olyan annak nem kell +3 órát ottmaradni a suliban, hogy kimutathassa a foga fehérjét

én is hol az voltam, hol nem, de mindig ugyanolyan voltam mindenkivel és velem is mindenki ugyanolyan volt egész nap