Lehetek ezért kiközösítve az osztályomban, és az évfolyamomban?

Én ugyan már nem járok iskolába, de abban a gimiben, ahol leérettségiztem kb. velem is ez volt a helyzet. Vagyis, nagyon kedves osztálytársaim voltak, de nem sikerült mégsem beilleszkednem, ez az én hibám is volt, mert semmi kedvem nem volt abba az iskolába járni, így az elején olyan is volt a hozzáállásom. Nem igazán mertem odamenni senkihez, mert úgy gondoltam, hogy biztos csak zavarnám őket.

Viszont olyan is történt már, abból adódóan, hogy visszahúzódó voltam, hogy valaki egyszerűen azt hitte, hogy hidegen viselkedek, és nem mert megszólítani. Lehet, hogy nálad is ez a helyzet, hogy azt hiszik, hogy nem is akarsz kapcsolatot velük.

Szerintem érdemes lenne valahogy megpróbálni beszélgetni velük, én már bánom, hogy nem tettem. Talán keress egy olyan lányt, aki semmilyen szinten nem tetszik, és azzal talán lesz bátorságod beszélni :D

Én örültem volna, ha az osztályomba jársz, legalább lett volna valaki, akivel beszélgethetek, mert amúgy már nagyon ki volt alakulva a közösségük, volt, aki már első általános óta járt oda, én pedig 11.-ben kerültem oda.

17/L

ha az internet explorernek van bátorsága megkérdezni, hogy lehet-e az alapértelmezett böngésződ, akkor legyen annyi bátorságod h hozzászólsz a lányokhoz....

A viccet féretéve: 18 évesen már nehéz , de BARÁTKOZZ lányokkal! akkor szólíts meg egy lányt, mikor egyedül van stb...

Te jóóó ééég! Mi van itt, antiszoc talállkozó? Legyél szociálisabb, közvetlenebb, ne várd hogy majd odamenjenek haverkodni ha te rájuk sem nézel mert "félsz"... Ezt sosem értettem mitől félsz? Ha már úgyis "ki vagy közösítve" akkor nincs vesztenivalód, menj oda aztán kapcsolódj be lányokhoz is odamehetsz csak jó társaságot találd meg olyan nincs hogy senkivel sme jössz ki.

Én matematika tagozatos gimnáziumba járok és rájöttem hogy semmi keresnivalóüm ott nagyon nehezen találom és tlaáltam meg a helyemet mert én művészetis lennék inkább (zene, színház, irodalom érdekel), alig tlaálok közös nevezőt és nagyon sokan nem szeretnek, mert furcsa vagyok nekik vagy más. Na és? Keress barátokat iskolán kívül, én szerencsére rátaláltam a társaságomra, befogadó közösségben vagyok, imádom őket, kit érdekel hogy a suliban nem vagyok midnenki kedvence? Még örülök is, hozzám ők túl racionálisak és a reál tárgyak sem jönnek be 4-5-ös vagyok mindenből mert tanulok ha kell csak mások még keveslik is a heti 6 matekórát én meg alig bírom ki... Mindent meg lehet oldani legyél barátkozóbb. :)

Én is mintha magamról olvanék, de én csak voltam ilyen. Rájöttem, hogy teljesen felesleges foglalkozni velük. Nekem a "legjobb barátnőm" is elfelejtette a születésnapomat, mindössze 3 ember köszöntött fel magától. Nekem is rosszul esett és még azután hogy nem szóltam senkihez én kaptam meg azokat a dolgokat, hogy mekkora bunkó vagyok, meg mennyit változtam. Aztán a "legjobb barátaim" leszartak. El kezdtek azért kiközösíteni, mert irigyek rám, azért hogy nekem van egy nálam idősebb barátom, akivel nagyon jól megvagyok, el kezdtek piszkálni, azért mert én tanulok, mindenki kivetett az életükből. Viszont ha valakinek szüksége volt valamire akkor rögtön tudták, hogy majd biztos én fogok nekik segíteni. És eleinte meg is tettem mert mindig azt hittem ilyenkor majd kelleni fogok nekik és olyan jó volt arra a kis időre is, de érezni azt, hogy engem is emberi számba vesznek. De mára ennek vége lett teljesen. Nem érdekelnek. Úgy fogom kezdeni az új évet, mintha csak az enéym lenne, akinek meg nem tetszik nem törődik velem. Ennyi.

Te is tedd ezt, ne foglalkozz senkivel mert egyáltaáln nem éri meg.Légy pozitív még úgyis hogy nagyon nehéz. Kezdj el örülni a kis dolgoknak. És meglátod, hogy boldoggá tesz majd az élet valamilyen szinten.

A kérdésedre válaszolva: Én mindig képes vagyok minden embert befogadni magam mellé, és nekem az a legelső célom hogy segítsek. Ha látnálak egy sarokban ülni biztos melléd telepdnék és megkérdezném mi baj. :)

17/L