Mit szólnátok hozzá, ha az 5 éves osztálytalálkozóra 2 nappal előtte szólnának, akkor se nektek, hanem egy családtagnak? Elmennétek?

Bírom, amikor még az a hibás, akit bántanak. Általánosban jó tanuló voltam (bár nem színjeles), kedves voltam mindenkivel, jártam versenyekre, voltak barátaim, viszont csóró voltam, és pár nagymenő fiú elkezdett csúfolni (sokkal jobban, mint másokat). És mivel kisváros, a gimiben is hiába voltak új osztálytársaim is, ha mindenki ismert mindenkit, tudták, hogy a múltban mennyire csúfoltak, folytatták ők is.

Soha senkivel nem voltam nagypofájú, visszafogott voltam. De igen, nekem kell elgondolkozni, mert bennem van a hiba, mi? És ne gyere azzal, hogy a nyugodtság hiba, mert ez nem igaz. Más csúfolása, az jellemhiba.

Egy másik lányt is elég durván csúfoltak annó általánosban, neki meg azt a hibát kéne megkeresnie magában, hogy képes volt átiratkozni a mi iskolánkba (ha jól emlékszem, 7. osztályban csatlakozott hozzánk, mert a szülei pár faluval odébb költöztek, közelebb volt így a mi sulink hozzájuk). Na, ő ezért tehet róla, hogy csúfolták, mert új volt. És szintén csendesebb.

De igazad van, egyszer volt nagy a pofám az engem (is) csúfolókkal szemben: 8. osztályban megvédtem ezt a lányt, amikor észrevettem az osztálykiránduláson, hogy szidják, ő meg már sírt, na akkor kiakadtam, biztos ezért csúfoltak már ötödiktől...

Igaz, lehet, hogy itt is az volt inkább a gond, hogy kis településeken laktak ezek az emberek (és egy közeli kisvárosban jártunk suliba).

Az én falumban is vannak olyanok, akik lenézik a pasizós lányokat, akik házasság nélkül szülnek gyereket, aztán ha az ő lányuk/unokájuk szed össze az internetről egy 20 évvel idősebb pasit, aki külföldön dolgozik, és gyereke lesz, persze házasság nélkül, az nem gond.

Rólam se hiszik el, hogy két egyetemre is járok (a szakterületem miatt, ami érdekel, így komplexebben látom a területet), és emellett dolgozom is. Mennek is a pletykák rendesen, mert gőzük nincs, mit csinálok (meg fölöslegesen kezdem el nekik magyarázni, hogy mit csinál egy ilyen szakember, mert a paraszti munkákon túl nemigen látnak).

Szóval ez lehet benne leginkább, hogy otthon, a falujukban is ezt látták. Ráadásul jártam versenyekre, nyertem is, de én ezt akkor nem láttam nagy dolognak, nem is emlékszem, hogyan keveredtem bele, de minden évben újra versenyeztem (mondjuk a tanárom is biztatott). Nem voltam cigizős, piálós, bulizós, ez is szúrhatta a szemüket (meg nem is tudtam volna bulizni járni, este 10-kor jött az utolsó busz haza, szombat reggel meg 6 körül). Általánosban még voltak barátaim, több is, főleg az osztályból, de a gimis osztálytársaim közül egy se akadt. Egy másik osztályba járó lánnyal barátkoztam, de a többi, kb. 4-5 barátom más suliba járt.

A többiek meg nagyrészt csúfoltak meg kibeszéltek, ez még az általánosból maradt, de az a srác, aki a vezér volt, sokszor ugyanazzal a busszal járt haza, mint én, szóval gimis koromban is maradt ez a dolog, hiába járt más suliba (kisváros, mint mondtam, a diákok ismerték egymást, hiába jártak más-más suliba).

Nekem nincs miért az akkori jellememen elgondolkodni, az egyetlen hibám, hogy túl csendes voltam, és nem mentem el az igazgatóhoz.

Ma már sokkal több jellemhibám van, viszont szinte senki nem bánt. Kibeszélések nyilván vannak, mindenkinek nem lehet megfelelni, de nagyon megválogatom a barátaimat, nincs is sok, de ők nem szivatnak legalább. Viselkedni meg tudok, hülye nem vagyok, így munkát is találok, ha kell.