Van egy tanár akivel nagyon közel kerültünk egymáshoz lelkileg (nem félreérteni), hasonló életkörülményeink voltak/vannak rengeteg szempontból sokat segített nekem, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok neki! Van tippje valakinek?

Szerintem nincs ezzel baj.

El fog múlni, addig is elég, ha tudomásul veszed, hogy ő valószínűleg nem szerelmes beléd és egyébként is gyerek vagy még hozzá, így nem kell elárulnod neki, hogy szereted. (Köszönetet persze mondhatsz és azt is tudathatod, hogy kedveled.)

Szerintem ez olyasmi lehet, amit én is szoktam néha érezni. Nálam pl. volt már olyan, hogy a főnököm értesült egy családi problémámról és hihetetlenül rendes volt velem és segített is megoldani a dolgot. Akkor mérhetetlen hálát éreztem, nagyon közel éreztem magamhoz és szinte beleszerettem, imádtam. Szerintem ez annak köszönhető, hogy ő olyankor állt melléd, amikor senki más és segített rajtad. Gondolom neked is csak ő van, mert a barátaid valószínűleg veled egyidősek és gyerekként nem sokat tehetnek, esetleg nem is értenek meg. A tanároddal viszont részben közös volt a háttér, akár félszavakból is értettétek egymást, ráadásul ő már lehet kicsivel több tapasztalattal is rendelkezik stb.

Azt tudom mondani, hogy nyugodtan élvezd ki, amíg tart ez az érzés, mert egyrészt kellemes, másrészt pedig úgyis el fog múlni, "halványodni" fog idővel.

Nálam az egyik orvosommal is volt ilyen (azért megjegyzem annyira nem jellemző rám, hogy bárki iránt így éreznék, csak neked emelem most ki ezeket a példákat, hátha segít kicsit).

Már rengeteg orvosnál jártam akik nem tudtak segíteni, amikor végre találtam egy olyat, aki pontosan tudta mi a probléma és meg tudtuk beszélni és mondta, hogy persze ez és ez összefügg és semmi baj nem lesz. Tudom, nem volt így, de úgy éreztem valami különleges kapcsolat van köztünk és nagyon hálás voltam neki, amiért segített és így törődött velem. Én még hülyét is csináltam magamból mert egyre többször vittem neki ajándékkosarat köszönetem jeleként és testileg is közeledni próbáltam, amikor mondta, hogy párkapcsolatban él. :DDD

Szóval nem tudom neked tudományosan leírni, hogy mi történik ilyenkor pontosan, de biztosíthatlak, hogy ez normális.

Annyit tudok még tanácsolni, hogy fogadd el ezt az érzést, így esetleg megmarad későbbre is, tiszta hálaként, szeretetként (nem szerelemként). Elvégre az nem baj, ha később is hálás leszel a segítségért az illetőnek, hiszen életed egy nehéz szakaszában nyújtott támaszt, nyilván mindig emlékezni fogsz rá.

Nekem is vannak ilyen emberek a múltamból, akiknek sokat köszönhetek, és mindig jó érzéssel tölt el emlékezni rájuk és néha velük tölteni egy kis időt. De ettől függetlenül vannak párkapcsolataim és élem az életem. Szóval minden rendben lesz nálad is, nyugi. ;)