Hogy reagálta le a tanár amikor a szeme láttára sírtatok az iskolában?

"Nem sírni kell, mint egy kislány, hanem tanulni a g*ci számítógépezés helyett, és akkor nem kapsz elégtelent".

Kb. ezt mondta.

Én a másik oldalról tudok válaszolni.

Láttam már síró diákot, akinek a mécses épp akkor tört el, az órámon.

Nyilván empátia...

Mindenesetre azt valahol külön kellett választani, amikor az óra miatt, illetve amikor teljesen exogén dolog miatt történt meg.

Ha az óra az oka (jellemzően a rossz jegy), akkor próbáltam erőt önteni belé, hogy mindenkinél előfordul rossz jegy effélék. Ha nem, akkor megkérdezem, mi a gond, és persze ha látom rajta, hogy nem igazán szeretné kifejtené, talán azzal teszem a legjobbat, ha nem "zaklatom" vele.

Bármi az ok, felajánlom neki, hogy menjen ki, mossa meg az arcát.

Persze ahány habitus, annyi féle.

Én alsóban mindig azért sírtam, ha nem jöttek értem időben a szüleim. Nem tudom miért, de mindig izgultam, hogy mikor jönnek már értem, és ezért kezdtem el gondolom pityeregni. A napközis tanárom általában nem reagált rá sehogy, de párszor volt hogy rámszólt, hogy ne sírjak már megint.

Egyszer a délelőttös tanár volt velünk a napköziben, és akkor is sírtam, ő kedves hangon szólt hozzám, hogy jajj, ne sírj XY-om.

Tanárként (48 éves, férfi matektanár) válaszolok.

Ha meglátok egy diákot, hogy sír akkor nem soha nem ölelem meg, nem szídom le. Megkérdezem, hogy mi baja van és segíthetek e. Ezután a probléma tulajdonsága alapján eldöntöm, hogy kihez fordulok. Eddig csak a szülőket kellett hívnom.

Nem vagyok egy lelkizős alkat (nem is vagyok osztályfőnök) , így ha a gyereken látom, hogy beszélgetnie kell akkor az iskolapszichológushoz irányítom. Mást nagyon nem tudok tenni, mert a 15 perces szünetben nem sok mindenra van időm. Ilyenkor rohanok az iskola másik végébe matekórára.

Szaktanár vagyok és nem pszichológus (introveltált vagyok). Úgy érzem, hogy az érettségi eredményeim magukért beszélnek és a diákok között is éárzésem szerint népszerű vagyok. Párszor előfordult, hogy egy kiosztott matematikadolgozat után valaki elsírta magát. Ezzel nem tudok, mit kezdeni. A táblára felírtam a ponthatárokat és ha valakinek nem úgy sikerült, mint szerette volna, akkor azzal nem tudok mit kezdeni. Van 150 tanítványom, de se képzettségem, se kompetenciám nincs játszani a pszichológust. Viszont a problémák mellett nem megyek el szó nélkül. Igyekszem megtalálni az adott problámára a megoldóembert.