Meg tudná mondani egy régen tanító tanár, hogy milyen különbséget lát a mostani és a 10,20 vagy 30 éve tanult diákok között?

Köszönjük szépen! Igazán jó volt elolvasni 🙏 Köszönjük, hogy időt szántál rá. :)

9 jót írt ismerek pár pedagógust ők is ezt mondták

"a mostani gyerekek szívesebben beszélnek és szívesebben osztanak meg magukról dolgokat, szeretnek a tapasztalataikról beszélni." Ez inkább az alsósokra lehet igaz. Középiskolában régen nyelvórán nyugodtam meg mertem kérdezni, hogy mit csinált hétvégén, vagy írja le a családját. Ma már ez személyes térben vájkálásnak számít. Fiktív családokról és programokról beszélünk, mert nem lehet tudni, kit traumatizálnak a fenti kérdések. Vagy éppen ki kap pánikrohamot, mindentől is. Mindenkinek van valami egyéni baja, problémája, vagy variálni akar valamit, amit nem lehet, és nem érti, hogy nem lehet. Ha bármi, ismétlem, bármi disznóságot csinál a gyerek, ami feketén-fehéten rá is bizonyosodott, a szülő akkor is elvtelenül védi. A felelősséget a végsőkig hárítják. A pályám elején még volt olyan puskázáson kapott gyerek, aki bocsánatot kért, és kért egy lehetőséget, hogy megtanulja az anyagot és visszanyerje a bizalmamat, pl szóbeli feleléssel. Ma akkor is a körme szakadtáig tagad, ha feketén-fehéren rábizonyosodik, hogy puskázott, még akkor is tétel, hogy nem is úgy volt, ő azt hitte, lehet használni a könyvet, stb.

Csak évnyi tapasztalatom van, az utóbbi 10-ben már csak pro bono tanítok olyanokat, akiknek nincs pénze magánórákra, a tanáraik meg használhatatlanok. Mivel 15 éve is vegyes módszerekkel és minden órára alaposan készülve tanítottam, nem látok érdemi különbséget, pedig szinte kizárólag az iskolában rosszul teljesítő, rossz anyagi helyzetű gyerkőcökkel foglalkozom. Nem lett senki hülyébb vagy rosszabb, csak a világ változott, a módszertan meg alig fejlődött. Volt olyan diákom, aki 8 hónappal érettségi előtt bukásra állt angolból, aztán négyes lett a vizsga. Okos gyerek, de a tanára sem tudott rendesen angolul, alig beszéltek órán, zéró személyre szabott feladat, senkit nem érdekelt, hogy a gyereket mi érdekli. Az a gond, hogy egyre jobban kiütközik, hogy ennyi pénzért nem lesz rendes tanár. Az évfolyamom tele volt kiemelkedően tehetséges és motivált pedagógusokkal, mára szinte senki nincs a pályán, én is a versenyszférában dolgozom, mert egészen konkrétan hatszor(!) annyi a nettóm, mint tanárként lenne.

Én pedig úgy látom, régen sem volt sok fantasztikus tanár, ahogy régen is, most is a nagy többség átlagos. A gyerekek lettek önállótlanok, ahogy te is látod, magántanár, egyéni figyelem kell nekik, hogy haladni tudjanak, egyik sem emelné fel a hátsóját, hogy magától szerezze meg a tudást, várják, hogy a fejükbe töltsék tölcsérrel. Nekem pl viszonylag rossz idegen nyelv tanárom volt, az a tipikus kiégett középkorú nő, olvasás, fordítás, nyelvtan elmagyarázása, drillezős feladatok. De én nyelvvizsgát akartam, és bőven az internet előtt mindent megtettem, hogy jól megtanultam az adott nyelvet, magamtól tanultam szavakat, szövegeket, kerestem könyvtárban tananyagokat. Sikerült a középfokú nyelvvizsgám a végzős évemre. De más tárgyakból is úgy volt, hogy nem kellett magántanár, sőt, a szüleimet sem nyaggattam, hogy kérdezzenek ki, bőven magamtól rájöttem, hogyan mondjam fel magamtól az anyagot, hogyan tanuljak hatékonyan. Reál tárgyakból, ha nem értettem valamit, tudták segíteni, de ritka volt, hogy kértem a segítséget, előbb próbálkoztam, gyakorolni is képes voltam egyedül. Önállóbbak voltunk, a magántanár abszolút nem volt divat, ha mégis, inkább továbbtanulás előtt, tehetséggondozásra. Nem kell a tanárokra fogni, nem rosszabbak, nem jobbak, mint régen. Ha vissza gondolok, nagyon kevés jó tanárom volt, de igazán pocsék is kevés. A gyerekek lettek jóval önállótlanabbak, mindent kívülről várnak, egyrészt, mert a szülők minden "megrágnak"helyettük, és még a szájukba is köpik, másrészt a világ is elment ebbe a kényelmes irányba: csak nyomd meg a gombot, jár neked, csak magaddal törődj, különleges vagy, stb. Persze, hogy azt hiszik, minden körülöttük forog. Tisztelet a kivételnek.