Meg tudná mondani egy régen tanító tanár, hogy milyen különbséget lát a mostani és a 10,20 vagy 30 éve tanult diákok között?

#4 vagyok.

Nem-nem, még csak 24 vagyok, úgyhogy akkor valóban nem éltem még :)

Egyik szülőm, illetve unokatesóim anyukája is tanár, a következőket tőlük hallottam. Nem mindenkire lesz igaz, amit írni fogok, de sokakra, sajnos mégis:

-nagyon sok a problémás gyerek; közülük többen már eleve úgy kerülnek alsóba, hogy hivatalos papírjuk van arról, hogy a gyerek szerényebb képességekkel rendelkezik, így több időt kell adni neki a dolgozatra, könnyebb feladatokkal, és esetenként még a tanárnak is segíteni kell.

-nagyon sokat csökkent a gyerekek szellemi képessége az előző évtized gyerekeihez képest. Sokan nem értik a komplexebb, összetettebb mondatokat, hamar elterelődik a figyelmük, amit utána nehéz visszaterelni. Sokszor előjönnek olyan szavak, mint mondjuk a paplan, dunyha, ők pedig nem ismerik. Voltak még egyéb, hasonló szavak is, de ami nekünk alapabb szó, nekik sokszor ismeretlen.

-Nagyon sokan nem értik, mikor kell magázódni, hogyan is működik ez az egész, és ez még sokszor ötödikben is gondot okoz.

-sokkal jobban értékelik és igénylik az interaktív feladatokat, amik sok esetben okostáblán mennek. Kellenek nekik videók, hanganyagok.

-a káromkodás, szleng használata is tud gondokat okozni, mert nem érzékelik sokan, hogy ezeknek nem az iskolában van a helyük. Egyes annyira ahhoz vannak szokva, hogy ezek otthon kötőszavak, hogy nem is veszik észre, hogy ezeket nem lenne szabad ott használni.

-A tanárok felé nincs akkora tisztelet, mint az évekkel ezelőtt volt. Bár ez inkább felsőben mutatkozik meg. Sokan gond nélkül szólnak vissza a tanárnak, igencsak megkérdőjelezhető stílusban.

-Kezdünk a két véglet felé haladni, alig vannak köztes gyerekek: vagy nagyon butusak, vagy kiemelkedően ügyesek és/vagy okosak. És elég sokszor párhuzamot lehet vonni ilyen téren, azzal, hogy otthon mennyit foglalkoznak a gyerekekkel. Akikkel sokat (mesét olvasnak nekik, este beszélgetnek, együtt esznek, kirándulnak), lényegesen értelmesebbek, mint azok, akiknek annyiból állnak a mindennapok, hogy a kezébe adják a telefonját, vagy beültetik a tévé elé, "foglald el magad" címszavakkal.

-Nagyon sokan türelmetlenek, követelőzőek és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, amikor nem velük foglalkozik a tanár.

-Mindkét tanár-rokon osztályában sok a focista (bocsi, ezt sem tudom kihagyni), nekik, szinte kivétel nélkül, nemcsak, hogy a tanulás rovására megy az egész, de konkrétan azok körül forog az életük.

-Ami viszont vegyesen pozitív és negatív: pár éve indult az a tendencia, hogy suli után viszik a gyerekeket ezer felé. Egyrészről jó, mert sokat tapasztalnak, önállósodnak, de közben hamarabb is fáradnak a gyerekek.

-Több gyerek is hajlamos azt csinálni, hogy mikor valamit elrontanak, nem azt csinálják, mint kellene (hazavisznek 10 kiló felesleges könyvet, szülő meg rákérdez erre pl.), reflexből azt mondják, hogy a tanító néni mondta. Szülő meg a rokonokat vonná felelősségre, akik meg elmondják, hogy mi is történt.

-Tisztelet a kivételnek, de nagyon sok a neveletlen gyerek. Miattuk az órán akár 10 perc is elmehet, mert annyiszor kell fegyelmezni.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de lehet később még kiegészítem.