Milyen szüleik lehetnek az iskolai piszkálódó, bántalmazó diákoknak? Lehetséges hogy a szülők nem is tehetnek semmiről?

Nekem is olyan gondolataim vannak a helyzetről, mint amit az 1. válaszoló fogalmazott meg.

A gyakorlatban összetettebb, nem ilyen egyszerű dolgok lehetnek a háttérben, de eddig, akik engem piszkáltak, vagy akikről tudomásom van, hogy így viselkedtek másokkal, azoknak otthon, vagy saját magukban nem klappolt valami.

Vagy a szülőknek nem volt kellő idejük, energiájuk, vagy pusztán kedvük a gyerekükkel foglalkozni, így elhanyagolták őt, aki mások piszkálásával próbálta meg saját magára felhívni a figyelmet. Vagy eleve őt is bántották otthon, vagy fiatalabb korában a társai, így most ő maga adja vissza a világnak, vagy ugye belé is ezt nevelték, vagy ezt látta otthon, mint követendő példa.

De olyan is van, aki önmagával nincs kibékülve, amit azzal kompenzál, vagy tereli el róla a figyelmet, hogy másokat bánt, akár olyan dologgal is, amiért a másikat irigyli.

Amúgy most hogy így mondod középsuliba volt egy ilyen osztálytársam aki szeretett szemétkedni másokkal, magatartási problémái voltak, stb..

Az apja full alkesz volt ahogy hallottam, volt hogy sebes tarkóval jött be iskolába, elvileg akkor is előtte való nap az apja be volt baszva és a fejéhez vágott egy üvegpoharat.

A #3-as kérdezői komment nekem is eszembe juttatta a következőt:

simán el tudom azt is képzelni, hogy valaki azért viselkedik így, mert élvezi a hatalmat, hogy így bánhat másokkal. Fölénybe, véletlenül sem erkölcsibe, kerül a másik felett, őt pedig jó érzéssel tölti el ez.

(#2 voltam)

Vagy-vagy alapon: nem foglalkoznak a gyerekkel; túlkényeztetett a gyerek;

a szülők nincsenek agyilag felkészülve egy gyerek nevelésére; alamuszi a gyerek, aki mindent-mindenkit kihasznál.

Ilyen az ágfalvi óvónő és a britanniában élő lánya is.

Szabolcs, még mindig menekülhetsz...