Miért hiszik azt a sulis piszkálódók hogy okuk van arra hogy valaki ártatlant bántsanak?
Senkit sem érdekel az hogy milyen "traumái" vannak a bántalmazónak. Miért nem gondolnak abba bele, hogy lehet hogy annak a csendes gyereknek is otthon nehéz élete van?
El tudjátok mesélni a tapasztalataitokat? Érdekelnek a hangos idegesítő emberek és az ártatlanok véleménye is. Hogyan változott meg az életetek miután leérettségiztetek?
Mindig a gyengét, védtelenebbet bántják, ez törvényszerűség. Aki kicsit is furcsa, vagy más, azt kiközösítik, szekálják.. Az állatvilágban is a beteg, gyenge egyedet ölik meg legelőször/hagyják magára.
Ami egyébként elég szomorú, hisz senki sem akar furcsa lenni, épp ellenkezőleg. A legtöbb ember csak átlagos akar lenni. Senki nem akar kilógni a sorból.. De elég az, ha csúnya vagy, vagy mondjuk rossz ruhákban járkálsz, mert mondjuk nem vagytok gazdagok..
Vagy ha valaki süket, vagy beszédhibás (amiről nem tehet, mert veleszületett), ami miatt rásütik, hogy fogyatékos, onnantól kezdve annak a gyereknek minden túlzás nélkül egy pokol lesz az élete.
Én csak azt nem értem, hogy azok az emberek a leggyengébbek, akik nem állnak ki magukért, és ezért inkább mennek az árral.
Azonban aki PONT hogy kiáll magáért, egy életen keresztül szekálják.
Nem értek hozzá annyira, de szinte minden alkalommal azért piszkálódnak, zaklatnak, mert nekik maguknak vannak lelki nehézségeik. Otthoni viszonyok, vagy azelőtti szekálások, nevelés.
Egyáltalán nem azt szeretném kiemelni, hogy azért, mert rossz a helyzetük még helyes amit csinálnak, de mindegyiknek van rá valami oka még ha nem is tudatos.
Azért szemelik ki a gyengébbeket, mert ő felettük van hatalmuk és felhasználhatják a gyengéiket. Másszóval ők lehetnek az "irányítók" és nem a célpontok.
Illetve ez egy bitonyos "védekezés" is a számukra.
Most ebbe a szövegbe sok belekötni való van, ebben biztos vagyok, de ezt csak így saját vélemény, tanulás és némi tapasztalat alapján írtam
Engem anno kiskorombam mindig sokan! az osztályból szekaltak mert szegeny voltam olyannyira hogy sokszor eheztem a suliba mert szegyelltem vinni zsiros kenyeret.
De
Kialltam magamért. Ha utottek visszautottem mert a tanitoneninek anno hiaba szoltam engem szídott. Az osztalyba ha zajongtak rám fogták stb.
Volt hogy órán a fiuk hatulrol szurkaltak huztak a hajam stb.
Lányként nehéz volt. De nem hagytam magam. Sokszor volt hogy a barátnőmet bántották sajnos, és kialltam mellette is igy az lett hogy szuneten ketten verekedtünk a fiu(k) ellen. Én voltam a harciasabb mert engem tobbet bántottak.
Aztan egyszer meguntam es okosba akartam es gondoltam valtoztatok.. miután az egyik elkezdte a rutinos kotozkodést azt mondtam: figyelj van egy szép tollam ha kell nekedadom. Azóta erdekes leállt es soha többé nem kotekedett pedig a saját legjobbamat adtam neki.
De ez csak egyszer volt , mert minden más esetben lány létemre visszautottem a fiuknak.
Sajnos egyszerűen nem volt más megoldás.
Az akkori tanítónő egy hulladék marad a szemembe mert mindig hitt a tobbieknek hiába mondtam szépen mi a helyzet engem bűntetett, és vert (sajnos) mindez olyan 25 évvel ezelőtt történt.
Most amikor nem vagyok akárki/felnőttem és szép eletem, csaladom van, már harmadjára jelölt be a facen,
De ezek sosem lesznek a barátaim, ez van, én szeretem a pozitív,kedves embereket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!