Bántottak régen az iskolában, ezt felhozni az akkori osztáyfőnöknek kicsinyesség?
Szembejött velem az akkori osztályfőnököm profilja, aki szemmel láthatólag havi szinten azért kampányol, hogy elkerülje az iskolai bullyingolást, ő ugyanis pszichológia tanárom volt, még amikor szakmát tanultam.
Láttam, hogy az akkori osztálytársaim még mindig az ismerősei, engem viszont letörölt. Valahogy emiatt úgy érzem, hogy őket látja “jónak”. Hozzáteszem azóta már eltelt jópár év, de nagyon sokat szenvedtem ott, abban a szakközépiskolában.
Legszívesebben elmondanám neki, hogy olyan szinten bánottak, hogy fel is löktek szándékosan. Volt egy nagyon frusztált lány, akinek mindenről volt egy személyes sztorija, a tanárok kedvelték, de amint nem figyeltek, agresszív volt, legalább is velem. Gúnyolódott, pofákat vágott, sorban álláskor fellökött.Ezeket nem egyedül csinálta, volt még 2 másik lány.
Volt olyan rész a tananyagban amikor az asszertív kommunikációt tanította nekünk, ez az osztályfőnök, és amikor megkérdeztem, hogy kijavította-e a dolgozatot, akkor azt felelte, hogy nem asszertív ahogyan mondom, és porig alázott a terembe, hogy én ezzel őt mennyire megsértettem, szégyelljem el magam.
Volt, hogy az egész osztály engem beszélt ki egy másik tanárnővel mert szerettem volna én is hazamenni előbb, úgy ahogy megengedte másoknak is( mert amikor nem volt kedve órát tartani, kilakkoztatta a diákokkal a körmét) és a lényeg, én is szerettem volna hazamenni.
Az a tanárnő azt mondta hogyha nincs égető dolgom hogy merem megkérdezni, meg hogy ez nem jár nekem. Erre elkezdett remegni a hangom, és ahelyett hogy túltettem volna magam rajta,soroltam a neveket akiket már elengedett, (azaz ezzel valóban nem jól kommunikáltam le, de vajon megérdemeltem amit kaptam?)
Ekkor közösen elkezdett szidni az osztály engem a tanárnővel, és a tanárnő ordított hogy “takarodj ki a teremből” zokogva kimentem a folyosóra, és pont jött szembe ez az osztályfőnök velem, és kértem hogy hallgasson meg, problémám van. És elsöpört az útjából. Később sem volt hajlandó tisztázni, úgy tett mint akinél már elástam magam.
Onnantól kezdve az egyetlen barátnőm sem beszélt velem többet.
Volt szakmai gyakorlat is, ahol szerintem rettenetes mintát kaptam, mert ez egy segítő foglalkozás, és nem úgy bántak az emberekkel ahogyan kellett volna. Volt egy női oktatóm, aki direkt nézte mikor szakad el nálam a cérna, ha úgy beszél a gyerekekkel ahogy az nem etikus. Pédául hogy “az apuci börtönben van”, és ezt gügyögve mondja a 1,5 évesnek és cinikusan mosolyog rám, hogy meddig birom hallgatni. Másik diák is volt oda beosztva ahova én, (őt szerették)őt a suli végén kitüntették, és egyből állást is kapott.
Egy településen laktam ezzel az osztálytárssal, és mindig megvártam a gyakorlat után, hogy mehessünk egy busszal. Egyik nap megálllt és azt mondta nekem, hogy vannak gyengébbek akikkel nem érdemes törődni, és fogadjam el hogy én ilyen vagyok, rászolgáltam, mindig lesznek akik eltaposnak, és ez így van jól, ez az élet rendje.
Majd ezek után mindig gyorsabban hazament, hogy az öltözőbe se találkozzunk.
Volt egy napló minta vizsga előtt amit odaadott nekem egy másik oktató. 10 évvel ezelőtti adatok voltam benne random gyereknevek Pistike, Krisztike, semmi vezetéknév, vagy születési dátum, semmi. Mindenki pánikolt a vizsga előtti hónapban. Feltettem ebből pár oldalt, egy teljesen zárt csoportba ahol csak mi diákok voltunk, hogy ezt a feladatot így kell beadni, ez egy jó minta rá.
A gyakorlaton lévő társam ezt bent úgy adta elő, hogy csalni akartam és ráadásul kiadom más szeméyes adatait. A következő gyakorlati napon veszettül ordított velem ez az oktató, és a maradék 1-2 hónapot úgy kellett végig csináni, hogy nem engedték jóvá tenni, bántottak vele.
Ráadásul abban az időben volt egy SNI-s kislány akit folyton cikiztek és gúnyosan utalták rám, hogy én “ szenvedjek” vele, amúgy nem volt szenvedés, imádtam azt a kislányt.
Ezek után viszont nagyon lement az önbizalmam és sosem dolgoztam ebben a szakmában.
Ami nem baj, mert van más életcélom, de amit még leakartam szögezni, hogy egy teljesen átlagos nő( akkor még lány) vagyok.
Semmi exta külsőségbeli dolog nincs, ami zavaró lehetett, visszahúzódó, csendes vagyok, de őszintén nagyon kedves. Sajnálom hogy nem volt erőm kiállni magamért, és sajnálom, hogy hagytam gúnyolódni az oktatókat gyerekeken, abban az időben. Azonnal kötelességem lett volna jelezni, de úgy éreztem mindenki teljesen ellenem volt.
"ugyanakkor én pozitívan érdeklődéssel és kedvességgel álltam a tanárnőhöz"
Ok, csak az emberi kapcsolatok nem így működnek. Nem passzoltatok, nem kedvet, enegedd ek.
Mondjuk az azért érdekes, hogy végül mindig mindenhol mindenki elfordult tőled. Ez azért erősen utal arra, hogy volt valami a szeméyiségedben, ami ellenérzéseket szült.
Kérdező ne haragudj,hogy kérdezek .
Én elhiszem,hogy vannak ilyen férgek pszichológusokból meg pszihiáterekből meg pedagógusokból
A kérdésem az,hogy szerinted előfordulhat,hogy szegény kisgyerek kap egy autista diagnózist pusztán rosszindulatból közbe nem is az?
Csak mert neki hatalma van és szèklet az èlete?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!