Miért nem tudom elfeljteni ezt a néhány régi jó barát osztálytársat?

Az emberek zöme suli után változik. Más célok, más prioritások lesznek az életükben. Neked is kellene keresned ilyeneket.

Én 2008 óta "veszítettem el" őket, álmodok velük, néha ránézek a fb profiljukra mi van velük hogyan változtak az évek során. De ennyi.

A nosztalgia tipikus példája. Szép ez.

Anno nekem is voltak hasonló barátságaim, a kényszer szülte őket. Általánosban egy, 4 évig, de vele csak a suli falain belül, összezártságból voltunk barátok, padtársak, jobb híján. Amikor később építkezett, rögtön én jutottam az eszébe. Kihasznált. A lakodalmakor elhívott. Azóta már teljesen más emberek lettünk. Én mindenképpen. Legalább egy diploma választ el tőle, nekem kettő is van. Egyébként Ő fejben nagyon keveset változott. Ugyanaz a szakma 35 éve. Nem irigylem a párját. Évtizedeken keresztül minden nap ugyan az a valaki, aki csak öregszik, de agyilag alig változik. Én unatkoznék ilyen ember mellett.

Középiskola, megint minimum 4 év, ugyan az a szitu. Érzelmileg kicsit több volt, de csak miatta és lehet, hogy csak is a családja unszolása miatt. Később elárultam. Nem segítettem eléggé a tanulmányaiban, pedig lehet, hogy megtehettem volna. Súlyos árat fizetett érte, plusz éveket az életéből. Valószínűleg ezért nem kíváncsi rám azóta sem. Teljesen más ember lettem azóta, de lehet, hogy jobb nem.

Már vagy 30 éve nincs barátom egy se. A fiunkkal haverkodnék, próbálom őt jól szeretni, de nagyon nehezen megy. A kislányunkkal nem is nagyon próbálom, mert már teljesen olyan mint az anyja és az anyai nagyanja, hisz hozzá van a legtöbbet "lepasszolva".

Ennyit a barátságokról, emberi kapcsolatokról. Szeretet nélkül nagyon nehéz, de hát ilyen világban élünk, élek(?).