Szoktátok magatokat szégyellni mások előtt, amikor valaki beszól nektek/rátok kiabál?
Tegnap 6 fős csapatokban röplabdáztunk tesin.
Az igazat megvallva, én alapjáraton jól röpizek, bár nekem is vannak olyan esetek, amikor kicsit bénább vagyok, azaz nem megy olyan jól, de szinte mindig jó csapatba választanak.
Tegnap viszont egy csapatba kerültem azzal a lánnyal, aki az osztály flegmája, mindenkit kritizál, csak egy-két lánnyal vagy fiúval van jóban, főnökösködő, nagyképű, alig van olyan, amikor igazán kedves és tudom, hogy ha az ilyen tesis csapatjátékokban valaki elront valamit, rögtön lecsesz.
Én már akkor stresszben voltam, amikor még csak álltunk be a helyünkre, mert bennem volt a tudat, hogy ha ő ott van, a stressz elvonja majd a figyelmem, és nem fogok tudni a labdára koncentrálni.
Sajnos tényleg folyamatosan elrontottam, és minden egyes bénáskodásnál kiabált rám, hogy de ne úúgy!, fogta a fejét, pofákat vágott, aztán amikor már sokadszorra nem tudtam visszaütni a labdát, egy hatalmasat ordított, hogy MIT CSINÁÁÁLSZ??! és teljesen elvörösödött, az egyik barátnőm meg mondta neki, hogy de azért ne ordítsál már!
Én meg úgy szégyelltem magam, hogy a barátnőim előtt így eláztatott a csaj, hogy utána már játszani sem volt kedvem.
Azóta megmaradt bennem ez a dolog, a vonaton hazafelé jövet a zenehallgatás sem volt élvezetes, mert szinte egész úton ezen kattogott az agyam.
Ti voltatok már ilyen/hasonló helyzetben?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Tudom, könnyű ezt mondani, de ne vedd magadra; ez a fajta viselkedés, ahogy játssza a fejét, őt minősíti, és még véletlenül sem téged. Nekem elég sok időmbe telt (már javában egyetemista voltam), mire tudtam magamban rögzíteni, hogy ez nem az én szégyenem, hanem azé, akinek így elszáll az agya, és nem tudja magát kontrollálni.
Nagyon sokáig szó nélkül tűrtem, hogy mások lábtörlője legyek, és hasonló szitukba keveredjek. Majd jött egy olyan munkahely, ahol állandóan kóstolgattak, méghozzá többen is, és már egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni.
válasza:"őt minősíti, és még véletlenül sem téged. Nekem elég sok időmbe telt (már javában egyetemista voltam), mire tudtam magamban rögzíteni, hogy ez nem az én szégyenem, hanem azé, akinek így elszáll az agya, és nem tudja magát kontrollálni."
Nálunj is van ilyen munkahelyen mindig neki a legnagyobb hangja tiszta szégyen az egész ember.
Csak épp a kollektiva meg a nagyhangúak mellé áll.
válasza:Igazán nem szeretném szídni a tanárokat és ezt nem is szidalmazásnak szánom, de egy tesitanárnak a feladatkörébe az is bele kéne hogy tartozzon, hogy megtanítsa a gyerekeket a korrekt csapatjátékra. Az, hogy A gyerek ügyetlenebb és ezért B és C gyerek ordít vele tesin egy teljesen hétköznapi dolog és a tesitanárnak személyes véleményem szerint erre is oda kéne figyelnie.
Nagyon sokszor úgy vettem észre az iskolás éveim alatt, hogy egyes gyerekeknek az élete múlt azon, hogy egy tanórai meccset megnyerünk-e, holott semmi tétje nem volt, a játék izgalma miatt meg teljesen kifordultak magukból és a tanárnak pedig ezt is orvosolnia kellett volna.
A jó csapatjáték az, ahol a gyengébbek is megpróbálnak beleadni mindent, az erősebbek segítik a gyengébbeket, támogatják, bíztatják őket és minden tagja a csapatnak arra törekszik, hogy a legjobbat nyújtsa, kiokoskodják, hogy ki hogyan tudja támogatni a csapatot és, ha vesztenek sem dőlt össze a világ, mert legalább megpróbálták. Pont az lenne a lényege a csapatjátékoknak, hogy egyrészt bemutassa a tanár azt a sportot, másrészt pedig megtanítsa a gyerekeket csapatban funkcionálni.
8-as, most elgondolkodtattál..
Maximálisan egyetértek!
Sajnos a legtöbb tesitanár oda sem figyel arra, hogy a diákok hogyan játszanak, összetartanak-e, az ügyesebbek segítik-e a gyengébbeket, és még sorolhatnám.
Ha valaki sokadszorra rontja el a játékot, szerintem egyáltalán nem az ordítás és a cikizés a megoldás, mert az az igazság, hogy attól csak még szarabbnak érezheti magát az illető, és annál jobban elmegy a kedve az egész játéktól, itt vagyok én, az élő példa.
Úgyhogy igen, valóban a tesitanárnak lenne a feladata az, hogy megtanítsa a diákokat az együttműködésre, segítőkészségre, összetartásra, de szerintem az a legfontosabb, hogy hasonló képességűek kerüljenek egy csapatba - ezt egyébként a tesitanárom is szokta mondani, szóval ezzel nincs is semmi gond, viszont nem értem hogy tegnap miért nem szólt ránk, hogy én például ne menjek abba a csapatba, ahol szinte csak erősek vannak, mert azt nagyon meg fogom szívni.
"Nagyon sokszor úgy vettem észre az iskolás éveim alatt, hogy egyes gyerekeknek az élete múlt azon, hogy egy tanórai meccset megnyerünk-e, holott semmi tétje nem volt,"
Hát hidd el, hogy nálunk ugyanez a helyzet.
Az a lány, akit említettem a leírásban, halál komolyan vesz minden egyes tesis csapatjátékot, és ezt úgy kell elképzelni, hogy ha a csapatában valaki egyszer elront valamit, már pofákat vág, SŐT, egyszer olyan is volt, hogy amikor gyengékkel került egy csapatba, még el sem kezdődött a játék, már kiállt, hogy ő ezt nem fogja csinálni, úgyis szar lesz az egész, és nem fognak nyerni.
Amúgy fogalmam sincs, hogy tényleg mije múlik rajta..💀
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!