Mennyire lehet necces 3-5 hátrányos helyzetű, falusi hetedikes mentorálása?

Online? Személyesen?

Arra számíts, hogy ha elkezded, lelkiismeretesen csinálod akkor lelkileg kötődni fogsz hozzájuk. Lassan belelátsz a mindennapjaikba, a problémáikba, felelősséget érzel irántuk.

Érthető hogy félsz, de "hasznosnak lenni", segíteni embereken, főleg amikor kimászni segítesz egy gyereken olyan lehet, mint amikor saját gyereket nevelsz.

Szerintem beszélj olyannal, aki már csinálta ezt.

"tudom, hogy kötődnék, ha törik-ha szakad alapon végigvinném az első csoportot (ami két teljes tanévet jelent), akkor is, ha rámegy a tanulmányaimra"

Ez alapján neked nem javaslom. A programot konkrétan nem ismerem, de nem valószínű, hogy a célja az, hogy a hallgatók kibukjanak az egyetemről.

Ha rámegy a tanulmányaidra, utána mit fogsz csinálni?

Biztosan gonoszul hangzik, amit írok, de az ilyen támogató programokba csak bizonyos távolságtartással szabad belevágni. Akármennyire közel kerülsz hozzájuk, az ő életüket nem élheted helyettük. Egyrészt a gyerekeknek külső segítségre van szüksége, és nem arra, hogy egymás vállán zokogjatok, másrészt tényleg rámehet az életedre is.

Kérdés, hogy neked milyen a személyiséged? Tudsz-e határozott lenni? Következetes tudsz-e lenni? Ha gond van, akkor ki mersz-e állni az igazadért? Mennyi ember közzelében érzed magabiztosnak magadat? Van/lesz-e időd mindig felkészülni tantárgyilag a következő alkalmakra?

Én 1-2 ember kivételével nem tudok sokkal együtt lenni/ddolgozzni, mert zavarnak, és ezt tudom/tudják a környezetemben is.