Van/volt olyan tanár-tanárnő az életetekben akinek sokat köszönhettek? Aki felkarolt titeket nem hagyta hogy rossz irányba menjetek? Példakép lett a szemetekben?

Kettő is volt, akiknek tényleg nagyon sokat köszönhetek.

Az egyikük a középiskolai matek tanárom, akivel bár az első két évben nem indult túl jól a kapcsolatunk, 11. végén valami változott és mikor minden tanár ellenem volt, akkor ő volt az egyetlen, aki segítséget ajánlott fel nekem. Az utolsó évben nagyon sok dicséretet, ezáltal pedig motivációt kaptam tőle és az is megmutatkozott, hogy egyébként mint ember, mennyire nagyszerű. Nélküle biztosan nem hoztam volna ki magamból a maximumot és nagyon sajnálom, hogy nem volt rá elég merszem, hogy érettségi után ezt személyesen is megköszönjem neki.

A másikuk egy szakmai tanárom volt, aki 13-ban osztályfőnököm lett. Lelkileg nagyon rossz állapotban voltam akkor, de szerencsére ő ott volt, nagyon rendes volt velem, beszélgettünk, felajánlotta, hogy bármikor meghallgat és már maga a gesztus is elég volt arra, hogy jobban érezzem magam. Szerencsére neki meg is tudtam köszönni, így vele kapcsolatosan nem érzek magamban űrt, ellentétben az előbb említett személlyel, aki azóta is számtalanszor az eszembe jut.