Lmbt emberként tanár vagy. Egy szintén lmbt diák magánéleti problémával fordul hozzád. Felfeded neki, hogy te is az vagy, (és így hitelesebb, amit mondasz), vagy anélkül próbálsz tanácsot adni neki?

Szerintem ha hozzám fordul segítségért, kellően hitelesnek tart, ezért nem kell terhelnem plusz infókkal.

A felnőttségemre van szüksége elsősorban, a személyes infók rólam irrelevánsak ilyen helyzetben.

én lennék olyan bátor, hogy felfedem neki, mert egyrészt segíti az önelfogadást, másrészt lát egy felnőtt példát, amit a szocializációjába beépíthet.

nem hiszem, h. ettől ez a beszélgetés rólad szólna, vagy kevésbé lenne támogató, ellenkezőleg.

nagyon fontosnak tartanám, hogy az lmbtq tanárok szabadon megélhessék az identitásukat, és a szintén lmbtq diákok számára egyfajta mentorként, segítőként jelen lehessenek.

Valószínűleg valamilyen szinten megemlíteném neki, hogy biszex vagyok, de nem feltétlenül az első mondatként és nem terelném magamra a fókuszt. Csak valahogy szerintem egy ilyen dolgokkal küzdő gyermeket megnyugtathat, ha látja, hogy a környezetében van valaki akire felnézhet és mellesleg lgbtq+ személy.

Valószínűleg, ha felém fordul a problémájával, akkor akár hetero, akár lgbtq+ vagyok, alkalmasnak lát, de egy olyan emberrel, akivel "egy csónakban evezel" valahogy könnyebb megbeszélni az ilyesmit, ezért úgy gondolom, az én szexualitásom neki, ott, akkor releváns lehet.

A többi gyerek, aki nem fordul hozzám ilyennel, ők nem kapnak direktbe coming-outot, de, ha direktbe rákérdezne valaki, elmondanám.

/egy biszex lány, aki tanárnak készül/

Mire odajutok, hogy megtörténhessen velem egy ilyen helyzet(idén kezdem az egyetemet, és tanári pályára készülök), szeretnék nyíltan önmagam lenni, felvállalni a kapcsolatomat, akkor is, ha nővel van. Semmi extra, csak pont úgy, ahogy a korábbi hetero tanáraim. Tehát Facebookon nem titok, hogy ha van párom, teljes nyugalommal posztolnék például egy közös programról, és a sarki közértbe is halál lazán lemegyek a párommal kézenfogva, mint bárki más.

Tehát, ha ilyen helyzetbe kerülnék, hogy valaki tőlem kérjen tanácsot, akkor vélhetően már tudja, hogy mi a helyzet, ezért felesleges kitérni rá. De igazából irreleváns, mert akármit hitt, kompetensnek és empatikusnak talált ahhoz, hogy hozzám forduljon, ami már bőven elég egy ilyen szituációban.

#7 Próbálok optimista lenni. :D Legalábbis igyekszem ritkábban gondolni arra, hogy nem élem meg a negyvenet se a mentális problémáim miatt. Egyébként sokat segít a helyzeten.

Jelenleg abban a szituációban vagyok, hogy nem vállalhatom magam, mert függök a szüleimtől valamilyen szinten, és nem kockáztathazok. Jó arra gondolni, hogy egyszer talán nem lesz erre szükség.

6

pedig sok esetben a heteroszexuális emberektől nem kapnak elfogadást, ez a magyar rögvalóság!