Annak mi az oka, hogy az esetek nagy részében az osztálytársak nem állnak ki a szekált gyerek mellett?

Tudatlanság.

Én is csak azért álltam ki már a legelejétől, 3. osztályos koromtól), mert belegondoltam, láttam, átéreztem. Tudatos voltam. Tudatában voltam az eseménynek és annak súllyának.

Mondjuk azt sajnálom, hogy tanároktól nem védtem meg...

Volt egy F. Gábor nevű osztálytársam.

Egyszer egy féreg tanár őt csesztette. Baszogatták, ki volt, csinált valami semmiséget. A tanár kérdezte, miért, erre mondta volna, hogy miért, de a tanár közbe szólt, újra kérdezte. Ezt még 3szor eljátszotta az a rohadék. Utána Gábor valamit halkan motyogott, magát hibáztatva.

Szánalmas volt az egész. Már akkor magamban üvöltöztem, hogy "KUSSOLJÁL MÁR EL BASZDMEG, ÉPPEN VÁLASZOLVA VAN NEKED DE SEMMIREVALÓ FÉREG, CSAK FOGD BE A POFÁDAT ÉS HALLANI FOGOD A VÁLASZT"

Mára már tudom, hogy emberileg és szakmailag is nulla véglénnyel álltam szembe, akinek a létének célja, hogy minél több gyereket tóljon még közelebb a traumatizált élet felé.

Félelem attól hogy ha kiáll az osztálytársa mellett akkor ő is kiközösítés célpontja lesz, és ebből már nem lehet jól kijönni eleve.

Meg személyes véleményem, de én ha vitát vagy konfliktust láttam az osztályban mindig rájuk hagytam, egyik részről nem volt közöm hozzá, másik részről egyik résztvevőt sem ismertem annyira hogy kiálljak mellette vagy különösebben érdekeljen. Meg ezek mellett nyilván örültem annak is hogy addig sem velem foglalkoznak.

Elsősorban arról van szó, hogy tartanak attól, hogy ők maguk is célponttá válnak. Nemcsak abban a szituban szégyenítik meg őket, hanem onnantól kezdve már bármikor, bármi miatt.

De az is lehet, hogy konfliktus láttán lefagy valaki, és hirtelen nem tudja hogyan is kéne azt lereagálni, vagy épp a másiknak segíteni.

Két személyes példám is lenne.

Az egyik egy srác esete, aki az osztály és suli nagymenője volt, nagyon befolyásos szülőkkel, amit helyenként szépen ki is használt. Nos, nagyon sokat megengedett magának, nemcsak osztálytárssal, de esetenként tanárral szemben is. Mégsem mert szólni neki senki, mert abból nagy hepaj lett volna, és hiába nem a srácnak volt igaza, másnak esélye sem volt.

A másik pedig, amikor engem pécézett ki egy tanár, egy más által okozott félreértés miatt. Nem mertem kiállni magamért, nem is vártam volna el mástól sem, de azért az mégis kicsit arcon csapott, amikor az egyik srác -akivel egész sokat beszéltünk- megmondta, hogy ők élvezik a műsort és húzzam csak az időt, addig sem kell tanulni.

Szóval sajnos ilyen helyzetekben az is lehet indok, hogy mások élvezik, amikor valaki szekálás áldozata lesz, és nem állnak ki érte, mert akkor véget érne az "izgalmas" történések sorozata.