Milyen következményei lehetnek ha össze verekedek az iskolaba ?

Ah..így már értem.

Komoly érveid vannak. Egyszámjegyű IQ.

Ha megtanulod hogy ne vegyél tudomást arról aki bosszant, az lenne a legjobb...

Felnőttként a munkahelyeden se állhatsz neki verekedni, mert "Xy kolléganő piszkálódik, megjegyzéseket tesz rád"... Gondolj erre.

Hajad fond be és kösd fel a fonást is.

Mondod neki, gyere álljál fel. Felrakod neki a kezed, kettő balos, ilyen kis érintés és utána a jobbal húzol neki egyet. Ha ezek elől elhajolt akkor elő kell venned az ingafutás tapasztalatod.

Én leírom a sztoriját, hogy ne az jöjjön le, hogy vadállat vagyok. :D

Szóval külföldön nyolcadikban lett egy barátnőm, aki egy idő után rám szólt, hogy ne traktáljam őt a gondjaimmal, de elvárta, hogy őt hallgassam meg.

Én nem mondhattam el neki, hogy fáj, hogy hiányzik a szülőhazám, főleg mert odakint csúfoltak, plusz apukám alkohol gondokkal küzdött és nehezen éltem meg, de ő állandóan jött azzal, hogy őt megszállta az ördög, meg skizofrén lett, meg démont lát az álmában és reggel sebekkel ébred, amik begyógyulnak pár perc alatt és mindig mondogatta, hogy szenved, fizikailag is, lelkileg is, meg amúgy is egészségi gondokkal is küzd.

Nem szerette azt sem, ha mással beszélgetek, mert elhanyagolva érezte olyankor magát. Direkt lebegtette előttem az összevagdosott karját, aztán amikor rákérdeztem, hogy mi az, akkor halál nyugalommal mondta nekem, hogy borotvapengével megvagdosta magát.

Én persze támogattam őt, de egy ponton úgy éreztem, hogy a gondjai túlnőttek rajtam, 14 évesen én kevés voltam hozzá és már olyan szinten nem tudtam egyedül segíteni neki, hogy az ofőmnek sírva mondtam el, hogy segítsen, mert vagdossa magát a barátnőm és félek, hogy egyszer rossz mozudlatot tesz és felvágja az ereit, ami a bartnőmnek jól esett, hogy végre a tanárok is figyelnek rá, de otthon ezen stresszeltem utána, hogy nehogy komolyabb baja legyen és közben az én gondjaim is megvoltak, mindig éreztem, hogy egyre nagyobb rajtam a teher.

Egy reggel arra ébredtem, hogy elég volt. Bementem a suliba és megkértem, hogy vessünk véget ennek a barátságnak, ő is keressen másokat, én is szereték másokkal lenni. Ahogy elmentem tőle teljesen megkönnyebbültem.

De ő nem hagyott békén. Állandóan követett és követelőzött, szóval a megkönnyebülésől harag lett, mert nem hittem el, hogy ennyire nem tart tiszteletben. Egy ilyen alkalomnál már nem bírtam tovább és az udvaron nekiestem és ütöttem ahol értem. Egy lány és az ott levő tanárok szedtek le róla.

A barátnőm pártjára álltak a tanárok, engem az udvar sarkába elzavartak, aztán odajött az egyik és jól leteremtett, aztán visszament a barátnőmhöz, aki sírt és mind a két tanárnő vele volt, vígasztalták.

Szóltak az ofőnek és az ofő kihívott a következő óráról, beszélt velem. Ott elmodntam, hogy mi törtét, annyit reagált, hogy akkor sem szabad verekedni és most ez a dolog itt megáll, nem megy velem a kordinátorhoz, mert tulajdonképpen ő még nem tér napirendre afölött, hogy ÉN megvertem valakit.

Persze a lány ezek után is jött engem izélgetni és a többi tanár se értette, hogy tulajdonképpen szegény lánnyal mi a bajom, amikor annyi gondja van és csak barátra lenne szüksége.

Végül megadtam magam, szóval megint barátnők lettünk, a tanárok is örültek, hogy de klassz, hogy ismét jóban vagyunk, a lány is örült, hogy a személyes pszichológusát visszakapta, de nyomot hagyott benne, hogy elhagytam és ellenségesebb lett velem és már én se voltam túl kedves vele, többször kiváltott belőlem ezt meg azt, egyszer például ennek lett a következménye, hogy kiraktak a tanórákról egy hétre és büntetésből a könyvtárban kellett lennem.

15-ös válaszolónak.

Keress fel egy orvost, súlyos agyhalálban szenvedsz, miért lettél azzal a lénnyel újra barátok? Nem hiszem el, hogy a tanár, akinek beszámoltál, azok után is az ő pártját fogja, szóval menj orvoshoz.