Mit csináljak a volt tanárommal, aki életre szóló traumát okozott nekem?
Az általános iskola alsó tagozatos tanítónőmről van szó. Nem mostanában történt a dolog, már 25 éves vagyok. Nem részletezném, hogy konkrétan miket csinált velem, de kb. két éven át tartott a dolog. Kinézett magának, félrevont a többeiktől és személyre szóló beszólásokkal illetett. A családomat mocskolta. Megalázott nyilvánosan, meggyanúsított lopással, hazugsággal, az osztálytársaimat ellenem uszította. A mai napig sem látom semmi okát ennek az ellenem irányuló "hadjáratnak", mindig is csendes, visszahúzódó, szorgalmas, kitűnő tanuló gyerek voltam, nem sok vizet zavartam. A mai napig is sokszor elszomorodok, ha eszembe jutnak a történtek és egyszerűen nem tudok magyarázatot találni rá. Mióta ez történt, baromira szorongok, ha emberekkel kell beszélnem. Rosszul vagyok a nyilvános szerepléstől, az idegenekkel való kommunikációtól. Alsó tagozat óta nem tudtam barátságokat kialakítani, mert egy bizonyos távolságnál közelebb nem engedtem soha senkit magamhoz. Ez alól az egyetlen kivétel a párom. Már megtanultam együttélni ezekkel a problémákkal, de ha ezek a dolgok nem történtek volna meg, akkor sok szenvedést megspóroltam volna az életben.
Ezt a tanárnőt a mai napig is körbeünneplik a városban, hogy micsoda fantasztikus tanár. Mind a szülők, mind a jelenlegi és volt tanítványai imádják. Nem tudom, hogy mással is csinált-e ilyet, mint velem, vagy én voltam az egyetlen "szerencsés". Azt sem tudom, hogy emlékszik-e rá egyáltalán. Annyi biztos, hogy velem sem a nyilvánosság előtt tette a dolgok nagy részét, hanem a többiektől félrevonva, kettesben. Szeretném, ha tudná, hogy én emlékszem és sosem fogom elfelejteni. Szeretném, ha tudná, hogy szerintem nem kitűnő tanár, hanem egy alja, mocsok ember, akinek nem lenne szabad gyerekekkel (vagy emberekkel) foglalkoznia. Nem tudom, hogy lenne-e értelme felkeresnem és ezt megmondanom neki, vagy inkább hagyjam, hogy elfelejtse (ha még nem tette).
Próbálj utánanyomoztatni. Szinte biztos, hogy azóta is elkövetett valamit, akár ugyanezt másik diákkal, akár más egyebet.
Esetleg, ha úgy is ünnepelni szokták, hogy azt kipostolják valahova, akkor kommentben meséld el ezeket a dolgokat. Bár igaz, valószínűleg elég hamar törölni fogják. De akkor is elolvassa valaki, és ez szöget üthet.
Semmi sem igazolja z ilyen viselkedést, sajnálom, ami veled történt, én is éltem át hasonlót. A gyerekek és a felnőttek másképp látják a világot, és lehet történt valami a hátad mögött amit nem érzékeltél, vagy nem tudsz róla.
Lehet az lenne a legjobb, ha megpróbálnál beszélni az illetővel, elmondani neki ezt amit itt leírtál, és megkérdezni, hogy mi volt az oka, nézz szembe vele.
4)
Nem minden a Facebook. Ez fontos dolog, keresd meg az iskolát, hogy X.Y tanárnő volt tanítványa vagy, megtudnád-e találni valahogy. Egy kisvárosi ált. suli szerintem nem igen ad a GDPR-ra, el lehet érni talán.
A kérdésben teljesen korrekten kiírtad magadból az érzéseidet. Ha ezt elmondod neki higgadt hangnemben, a részedről teljesen korrekt voltál, és csak rajta múlik, hogy támadásnak veszi-e.
Egy tipp jut eszembe, ha tényleg arra kerül a sor, hogy beszéltek: Azt hangsúlyozd, hogy a "miért" érdekel, az hogy mi volt az oka (bocsánat, de akár az is lehet, hogy a te viselkedésed, csak már nem emlékszel erre, vagy nem tudatosult benned). Erre kérdezz rá, és meséld el, mit érzel.
Általánosban volt egy matek tanárnõm, aki teljesen megutáltatta velem a tantárgyát, pedig kisebb osztályokban szerettem. Ordított velünk, szídott, mocskolt, folyamatosan megalázva éreztük magunkat. Emiatt humán szakos osztályt választottam középsulitól, hogy ettõl megszabaduljak. Évek múlva jöttem rá csak, hogy nem a matekkel volt a baj. Szerencsére a pályaválasztásomat nem befolyásolta ez a dolog, de akár ez is megtörténhetett volna.
Azóta találkoztam vele párszor az utcán, de inkább elfordultam, rá sem bírtam nézni. De sokszor lejátszodtam a fejemben ez a 10 év alatt ahogy a szemébe mondok mindent, hogy milyen egy rohadék ember, semmi keresnivalója nincs a szakmában. Valahol felelõsségemnek is érzem a mostani generációkkal szemben, talán van egy minimális esély rá, hogy elhúz a picsába a tanügybõl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!