Más is érzi úgy hogy elege van már az iskolából?

Koncentrálj a jó dolgokra, különben nagyon szar napjaid lesznek.

Barátaid vannak?

Egy idő után nekem is sok lett, főleg kezdetekben gimiben.

1. Egyes tanárok órái előtt állandóan stresszeltem, hogy remélem nem rossz kedvel jön be.

- Ha jó volt a kedve. akkor azon stresszeltem kicsengetésig, hogy remélem egy ártatlan mondattal nem húzom ki a gyúfát.

- Arról nem is beszélve, hogy izgultam azon, hogy minden leckém legyen kész, hiszen megesett, hogy beteg voltam és a gyerekék elfelejtettek 1 feladatot mondani, hogy az is lecke, én meg akkora egyest kaptam mint a ház.

2. Stresszeltem a dolgozatok miatt, mert otthon a négyesért ment a kiabálás, hogy biztos nem tanulok és majd mi lesz így belőlem, mert wc-s néni sem leszek ilyen pocsék jegyekkel (megjegyzem 9.-ben pl 4,6 körül volt az átlagom).

3. A gyerekekkel nem lehetett értelmesen beszélni, mindig az aktuális kirekesztettet piszkálták, rjtuk kívül volt, aki külön élvezte, hogy a kis bagólesőjével összeugraszthat 2 embert vagy csak az arra kaphatóval kezd el a semmi veszekedni.

4. Untam, hogy arra izgulnak fel, hogy ki mit csinál.

- ha olvastam, akkor a tanár és a gyerekek jöttek, hog ezt magamutgatásból teszem és nem kell olvasni az iskolában.

- ha sminkeltem, akkor jöttek, hogy mit képzelek magamról (nem tiltotta a házirend)

- ha mást az ofő pályázatra küldött, akkor az biztos kefél az ofővel

5. Untam, hogy hajnai ötkor kelek és néha éjszaka fekszem le.

Ezek után persze, hogy nem volt kedvem iskolába járni.

Szerencsére volt eszem, idővel nem is modntam el minden négyest, mert nem volt kedvem a kiabáláshoz és tudtam, hogy, ha úgyis összehozom az ötöst év végén vagy félévkor, akkor egy négyest nem fogok bejelenteni külön, aztán utána otthon változott a helyzet, így nem volt annyira nagy szám, hogy milyenek a jegyeim, sokszor így se mondtam el, nem is kérdezték.

Aztán elkezdtem a lényegre figyelni, mert untam, hogy minden tanár a lelket kitanultatja belőlem és nem szól másról a gyerekkorom csak, hogy belepusztulok a sok tanulásba, sokszor olyanokból, amikről tudtam, hogy nem akarok vele foglalkozni felnőttként. Szóval a lényegre figyeltem, a többiné megpróbáltam összehozni a négyest, de volt ahol a hármas is becsúszott. Emelett a számomra feleseges tárgyakat szépen elhagytuk és lényegesen meg is csappant azoknak a tantárgyaim száma, így könnyebb volt a lényegre figyelni az egyetem közeledtével.

Illetve a gyerekek is érettebbek lettek, akik leamortizáltak a viselkedésükkel így is, azokat simán elkerültem, a többiek meg tudtak normálisak lenni.

Nem azt mondom, hogy érettségire suliimádó lettem, de 12.-re már eljesen másképp álltam az iskolához mint pl 10.-ben.

Harmadikos korom őta rühellem a sulit.

Már rég nem sulizok, de tudom, hogy gonosz, istenkáromló dolgok melegágya.

Én már dolgozom. Ezerszer jobb, mint a suli. Sose kell gondolni a másnapra, nem úgy mint a suliban, ahol etetnek azzal hogy ha rossz jegyet kapsz akkor tönkremegy az életed. Tanultuk a sok szart ami semmire se jó EGYÁLTALÁN. Egyedül online sokkal gyorsabban és pontosabban ki tudok tanulni bármit. A szüleimtől az elköltözés volt a következő nagy orgazmus.

Még tudnék sokat írni ezekről. Mennyivel jobb minden a suli nélkül.. jól tettem hogy nem tanultam és lógtam.