Úgy érzem nagyon elkezdtem kötődni.. mit csináljak?

Hetekkel ezelőtt volt a Gyakorin egy kérdés. Valaki írt egy könyvet és egy tanár segített neki a stilisztkában meg a morfoszintaktikai javításban. Az író egy magányos valaki volt, a tanár meg a tipikus törődő típus, ezért az író mindig jobban kötődött hozzá, a végén kvázi 0 ismeretség után léptette elő a pszichiáterévé és a tanár elmenekült.

Nagyon könnyű elveszteni az uralmunkat az ilyen kapcsolatok felett, ha magányosak vagyunk - és lehetünk úgyis magányosak, ha vannak barátaink, családunk, hiszen vannak azok az élethelyzetek amiknél csak egy embert érzünk megfelelő segítségnek, csak egy emberre támaszkodnánk.

Ha biztonságban érezzük magunkat a másik mellett, nehéz észrevenni a jeleket, amikor már kezdjük átlépni a határt, nehéz észrevenni, amikor a kapcsolatunk az illetővel kezd a terhére válni és így hidegzuhanyként ér, amikor "hirtelen leépít".

Ez nem jó se a másik félnek, hiszen ő ilyenkor feszeng, nem tudja ő sem hogyan kezelje a szituációt, hiszen megbántani sem akar senki, de megfulladni sem - és önmagunknak sem, hiszen nem jó a hiú ábrán és az sem jó amikor borul a jeges víz a nyakunkba. Én beszéltem az íróval, akiről fent meséltem, konkrétan belebetegedett olyan erős lelkiismeret-furdalása volt.

Hogy mit tehetsz? Ülj le az iskolapszichológussal és arra próbálj rájönni, mi a "vonzó" (nem szerelmileg :) ) a tanárban, ami miatt biztonságot ad és jobban megérted, hogy mi is hiányzik az életedből, hiszen lehet a szüleid nem úgy hallgatnak meg vagy lehet mindig olyan érzésed volt, hogy nem vagy elég jó, etc.

Továbbá meg kell tanulnom a saját energiádat generálni és azt felhasználni, ehhez ki kell tapasztalnod, hogy mi az, ami boldoggá tesz és feltölt téged.