T.iteket zavar, ha az egyetemi társakkal összeültök sörözni és egy vagy több tanár is ott van az eseményen?

Nagyon tanárfüggő...

Nálunk volt 3 tanár, aki haláli forma volt végig, pedig elég bitang tárgyakat tartották és szopattak rendesen. Egyszer hozzánk csapódtak iszogatni... Hát az az este valami k*rvajó volt. :D Persze, előtte mi is próbáltuk felmérni a terepet, aztán mikor a statisztika tanárnőnk a másik, fizikát oktató kollégájával meg a prog tanárunkkal hozta a tálca shotot, vége volt a feszengésnek. Haláli sztorikat meséltek, össze-vissza röhögtek, baromkodtak, látszott rajtuk, hogy ők is azt szokták, amit mi, csak egymás között. Beszéltek kötetlenül a kollégákról, hogy mekkora f*sz némelyik, hogy milyen harcokat vívtak a tanszékkel, mert máshogy akartak minket értékelni, mennyit küzdöttek azért, hogy az öregebb tanárok leszálljanak a nyakukról... Aztán szóbajött a sport, sorozatok, koncertek, magánélet, lényegében minden. Mi is meséltünk, ők is, elég sokáig elvoltunk.

Nem lehet ezt mindenkivel megcsinálni. Ők már az órákon is tegeződtek, poénkodtak, ráadásul ha tudásban nem is, korban közel álltak. Szerintem ez fontos, mert az ember máshogy mulat 18 évesen, mint 30 évesen... Mi akkor ilyen 24-25 körül voltunk, ők meg 30, nagyon max 40. Volt már köze mindannyiunknak munkához, élethez, szabadsághoz és kötelességhez, így azért könnyebb szót érteni, azonos érdeklődési kört találni. De nem várhatod, hogy idegen emberek azonnal olyan dolgokról beszéljenek, ami nem abba a körbe tartozik ami összeköt titeket. Naná, hogy az egyetemnél, szakmánál fogják kezdeni és nem ott, hogy ki mivel szokta keverni a vodkát vagy hogy ismerte meg a párját.

A mi tanszékünk irodalommal is foglalkozott. Ebből adódóan rengeteg programra elvittek minket. Előadás, színdarab, etc. Utána sokszor beültünk valahova és oda a tanárok is elkísértek minket.

Ebből adódóan ketté választottuk: voltak az összeröffenések amikor csak mi hallgatók mentünk és voltak a fent említett ünneplések amikor lelkiekben felkészültünk arra hogy ez most más lesz, ezen tanárok lesznek, mértékkel kell inni, ha lehet ne is igyunk. Ezek az utóbbiak a tanszékes eseményekre hasonlítottak, mint például a szakest annyi különbséggel hogy itt kimaradtak a játékok meg az előadások és csak beszélgettünk. Ezek professzionális hangvételűek voltak, ritkán került elő a magánélet és, ha elő is került, csak annyit osztottunk meg, amennyit az egyetemen is megosztottunk volna.

Kb mint 1 csapatépítő a munkahelyen. Ha néhány kollégával elmész másképp viselkedsz mint egy rendes csapatépítőn ahol ott a főnök és egyéb vezető poziban levő emberek. Ez utóbbi is inkább professzionális, mindenki arról mesél inkább hogy milyen volt a munkahét vagy megoszt ezt-azt a magánéletéből, felszínes dolgokat amiket az irodában is megosztana.