Mi a legszebb emléked valamelyik tanároddal kapcsolatban?

Általános iskolás magyar tanárom. Fantasztikus ember volt. Szívvel-lélekkel tanított, és még a büntetési módszere is sajátos volt. Nem bántott senkit, tréfásan barackot nyomott a rendetlenkedők fejére, de ha nem volt a lecke kész háromszor egymás után, harmincszor leíratott egy jó hosszú mondatot arról, hogy igyekezni fogunk megjavulni, és kész lesz a lecke. Ha nem volt meg, akkor ugyanaz, de 60-szor. És ha az sem volt meg, akkor adott egy egyeset.

Viszont ha bemutattuk az írásműveinket, olyan kéjjel tépte szét a fülünk mellett a papírokat, hogy csak na... Nehogy újra fel lehessen használni :)

Én mellette szerettem meg nagyon olvasni, illetve neki mutattam meg a tanáraim közül az első kezdetleges irományaimat is.

Úgy alakult, hogy a lánya, akit rajongva szeretett később az unokahúgomat tanította. A felesége is egy tündéri nő volt, imádta a gyerekeket.

Jóval később tudtuk meg véletlenül, hogy a lányukat örökbefogadták, és úgy nevelték fel sajátjukként, ezt a csodálatos gyerekszerető magatartást továbbadva neki is.

Nagyon sajnáltam, amikor meghalt :(

Ezen most erősen kellett gondolkodnom, mert én sem vagyok jó véleménnyel a tanáraim többségéről, de mégis sikerült kettőt találni.

Általánosban az angol tanárnőm nagyon-nagyon szigorú volt, akkor nem is igazán szerettem, de nála/miatta tanultam meg igazán jól angolul és miután leérettségiztem, találkoztam vele és jó érzés volt elmondani, hogy angolból emelteztem és nagyon jó alapot adott az ő tanítása.

Gimiből az angol faktos tanárnőmet imádtam, már régről ismertük egymást, mert az általános sulimban tanított sokáig, csak aztán átment a gimibe, ahová később én is mentem. Nagyon becsültem, mert szívét-lelkét beletette a tanításba, azt gondolom, energiáján felül igyekezett még a legundorítóbban viselkedő gyereket is tanítani és soha nem hallottam őt kiabálni vagy bárkire felemelni a hangját. Kedvenc emlékem vele, mikor online tanítás volt és senki nem jött be a meet-es órájára és csak ketten beszélgettünk és kicsit meséltem magáról meg a magánéletéről. Ő valóban megszépítette az amúgy nem túl jó gimis éveket.

Én egy nagyon csóró faluban laktam, a felsős osztályfőnököm minden nap 20 km-t utazott le hozzánk. Ha ünnep volt sütit hozott, ha valaki szomorú volt, akkor beszélgetett vele, ha valakinek nem volt füzete, annak ő vett egyet.

Akkor még nem értékeltem igazán, de utólag belegondolva az a nő jobban vigyázott ránk akkor, mint sokunkra a saját szülei.

Az, hogy suli után egyik nap megvertük.

Jó érzés volt.

Az, hogy a volt osztályfőnököm (testnevelés szakos férfi) engem kért fel arra, hogy kísérjem a gimis ballagás során.

Emlékszem, az osztálytitkár, aki egy nagyszájú, irányításmániás lány volt, verte a palávert, hogy miért nem neki jutott ez a feladat. Őt azonban nem kedvelte az osztályfőnököm, engem, a kissé félénk, zárkózott, szorgalmasan tanuló, ám tisztelettudó lányt viszont annál inkább.

Mai napig tartjuk a kapcsolatot. :) Számíthattam rá a szüleim válásakor is, noha ez már 2 évvel az érettségi után történt.