Véletlenül közöltem az egyik tanárommal, hogy látszik, hogy lelki problémái vannak, és most ezért marhára bűntudatom van. Mit tegyek?
Esküszöm, nem direkt volt, de tegnap az történt, hogy ez a tanár tegnap kiakadt az egész csoportra, mert senki nem csinálta meg az aznapra kiadott feladatot, vagyishát jobban mondva tök mást csinált a feladat helyett. Mondjuk nekem gyanús, hogy a tanárnő emlékezett rosszul, mert arra elég kicsi esélyt látok, hogy 21/21 ember pont egyformán nézte volna be és pont egyformán mást csinált volna a házi helyett.
És hát a tanárnő így lecseszett minket, hogy olyan depresszív hangulat(egyébként szerintem nem, de sokszor ezt mondja a tanár) van ezen a társaságon, így nem is lesz meg az emelet érettségi a tárgyból, ha így haladunk, meg a problémáinktól ugyanúgy teljesíteni kéne, mert tök jelentéktelen bajaink vannak, neki is van problémája, mégis olyan energikus hatvan éves létére, és erre az első padban ülő embertől, aki én voltam, megkérdezte, hogy rajta látszik-e hogy van bármiféle lelki baja. És hát én tényleg minden rossz szándék nélkül bólogattam, mert fél perce sorolta el, hogy neki igenis baja van, meg amúgy többi órán ha témába vág szokott olyan megjegyzéseket tenni, hogy ő éjszakára mindig kiveszi a kulcsot a zárból, hogy ha az este folyamán meghalna akkor könnyebben megtalálják a családtagjai. És még többször vissza is kérdezett, hogy látszik-e rajta, hogy gond van, én meg hát bólogattam, mert azt hittem hirtelen, hogy ezt a választ szeretné hallani, és majd ebből azt fogja kihozni, hogy ő ennek ellenére is igyekszik, vagy azt hittem az a kérdés lényege, hogy komolyan vesszük-e őt egyáltalán. Aztán visazakérdezett, hogy én mégis miből látom, hogy neki baja van, amikor ő minden óráján olyan energikus, meg vidám, és hát én itt kezdtem sejteni, hogy hú, nem azt a választ adtam, amit ilyen helyzetben várt volna a tanár, szóval arra a kérdésre, hogy miből látom, hogy neki baja van, azt mondtam, hogy megérzés, mert azért leesett, hogy talán nem lenne jó ötlet azt mondani, hogy hát a tanárnő mondta fél perce, meg amúgy is vannak halállal kapcsolatos megjegyzései. Aztán kínosan elütötte ezt a választ egy "kezdek félni a megérzéseidtől" poénnal, és egy kicsit még mondott dolgokat, hogy ez az életünk legjobb szakasza, ennél csak rosszabb lesz... De egyébként, ha úgy értettem volna a kérdést, ahogy ő gondolhatta, hogye érteni fogom, akkor ha úgy adtam volna őszinte választ, akkor is azt mondtam volna, hogy van valami baj, mert egyébként tényleg vannak egyébként elég aggasztó megjegyzései. És egyébként szerintem én megbántottam a tanárnőt, és marhára bűntudatom van. Most nyilván, ha egy velem egyidős, közel álló személyről lenne szó, tudnám mit kezdjek a kínos válaszommal így utólag, de így, hogy a tanáromról van szó, tanácstalan vagyok.
válasza: válasza:
válasza:A gimiben, az egyetemen és a munkahelyen is tudni kell kussolni.
Most a tanáraidon gyakorlod be azt a stílust amit később a fonokoddel szemben kell mutatod, ez a stílus pedig SEHOL sem tartalmazza az őszinteséget. Ha hülyeségeket beszél a feljebbvalód, akkor vele röhögsz, és bólogatsz, mert 10ből 10szer nem érdekli a tényleges véleményed.
Pszichológiai analizálgatást pedig a világon senki sem kér idegenektől (pláne egy kölyöktől), ha pedig mégis erre terelődik a szó, akkor terelsz, vagy elütöd valami könnyed válasszal a dolgot.
Lehet mondani, hogy jaaaj ez becsicskulás, de sajnos nem; nem csak hogy ezzel a hozzáállással tudsz jó életszínvonalat teremteni magadnak, hanem csak így maradsz életben.
Amíg nem rúgnak ténylegesen beléd, addig vedd könnyedén a csipkelődést és az okoskodást, bele pedig sose akarj szólni abba hogy ki hogy érez, meg milyen gondjai vannak. Nem csak a feljebbvalóidnál - senkinél.
Bűntudatod ne legyen, ezen a ponton felesleges. Ha eleget bólogatsz és mosolyogsz innentől, akkor elfelejti.
#3 Hát, a kontextusban eszembe nem jutott őszinte választ adni, sőt, asszem első kérdésre nem is mondtam semmit, csak rákérdezett megint így nagyon kiakadva, én meg gondoltam valamit, hogy ő majd ebből a monológból azt fogja kihozni, hogy látszik a baj, de legalább ellátja a feladatát, és ehhez lett volna szükséges az a válasz, hogy igen, látszik a baj. És igazából mint ahogy utólag is kiderült, ő arra akart kilyukadni, hogy nem látszik a baj, mert ő jól kezeli a helyzetet, csak az én válaszom, mivel tök máshogy értelmeztem a szándékot nem illett be a szituációba. Nekem eszembe nem jutott ebben a szituációban olyan választ adni, amit tényleg gondolok, inkább a kontextusba illőre törekedtem, csak az én fejemben lefutott gondolat tök más volt, mint, amire a tanár gondolt. Ezért is mondtam a miből látom kérdésre azt, hogy megérzés, mert így mégsem az jön le, hogy látom, és talán ez javít valamit a helyzeten utólag.
Amiatt nem aggódom, hogy emiatt hátrány ér, csak szimplán zavar, ha megbántok valakit, független attól, hogy ki az
válasza:Semmi probléma, őszinte voltál, legyél is mindig ilyen.
"ez az életünk legjobb szakasza, ennél csak rosszabb lesz"
Ezzel is csak megerősítette, hogy problémái vannak. Ami oké, mert mindenkinek vannak nehézségei, de ne az osztályon vezesse le a feszültségét. Bár Magyarországon is lehet jól élni bólogatás és kussolás nélkül, remélem nem vagy egy csicska aki mindent eltűr. Nem kötelező olyan életet kialakítani, hogy főnököd legyen, főleg nem ebben az országban, a jelenlegi helyzetben ez az állami helyeken kimondottan igaz sajnos. Ha elhiszed a hármasnak, hogy csak ezzel a hozzáállással lehet életben maradni, akkor valószínűleg te is közéjük tartozol. Ha értelmesebb vagy, akkor ezt nem engeded meg és ha túl hátrányosnak látod a helyzeted a körülmények miatt, akkor költözz egy normális országba.
válasza:Szerintem meg pont ezt a reakciót várta. Néma segélykiáltások millióit szórta felétek, csak sajnos 18 alatti diákként nem a ti dolgotok segíteni rajta (és nem is hiszem, hogy tudtok).
Ne legyen emiatt bűntudatod, helyesen cselekedtél, őszinte voltál.
Esetleg az igazgatónak, vagy egy kollégájának, akiről tudjátok, hogy jó fej, megbíztok benne, lenne érdemes elmesélni ezt.
válasza: válasza:A tanárnak a gyerek olyan, mint egy tükör. Sokszor a gyerekek/tanulók nem is tudják, hogy akaratlanul is igazságokat mondanak ki, ami annyira őszinte, hogy fájni tud. (Épp attól, hogy bele sem gondol a tanuló, hogy ezzel mit mondott/tett, mert nem "direktbe" ment.) Ha a tanárnő tisztában van a problémáival, akkor nem fog ezen fennakadni, mint ahogy írtad is, elütötte a végét.
Ha készülsz az óráira, akkor egyenesen te fogsz hozzá a legközelebb állni, mert te adtad vissza neki a legpontosabb képet saját magáról.
Aki behisztizik főleg egy ilyen negnyilvanulás után, eltiltanám a pedagógusi pályától. Módszertanilag 0. Fölöslegesen terheli a gyerek érzelemvilágát, van nektek elég bajotok.
A pedagógusok annyira rossz helyzetben vannak, hogy hobbiból tanítanak, mert ebből a bérből nem lehet megélni, és megbecsültségük sincs. Annyi a fizetésük, hogy a fővárosban egy lakást tudnak belőle bérelni, ha mellette még egész hónapban esznek is, akkor már sokat írtam. De olyanról is tudok, hogy nem kaptak fizetést csak utólag, azaz csúsztak a kifizetéssel min. egy-két hónapot. Szánalmas. Azt úgy szívderítő volt hallgatni.
Szóval, aki ilyen körülmények között tanár, és még egyedül is él, nagyon nehéz terepen mozog és csak az elkötelezettsége miatt tanít (vagy mert nem mer továbblépni). Így biztos, hogy jó napja lesz, ha látja, hogy készülsz, készültök mert úgy érzi át tudta nektek adni az anyagot, van értelme a munkájának, ezáltal a nélkülözésnek is. Ha ki van égve tanárnő és már csak a nyugdíjat várja, addig meg eldumálgatja veletek az időt, amit tanulással kellene tölteni (hiszen a ti jövőtökről van szó), akkor inkább hívjatok papot.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!