A tanároknak miért baj a szakadt nadrág?

14

Milyen pofonokról beszélsz, te szerencsétlen?

Többdiplomás, dolgozó emberek sem értenek egyet a hülyeségeitekkel. Nekem egy tanár ne mondja meg, mit adjak a gyerekemre, hanem tanítsa meg a gyerekemet normálisan olyan dolgokra, amik többé teszik nála és készítse fel az érettségire. Ez a feladata, nem mások ruháját vizslatni.

De ezt természetesen nem látja el, különben nem kellett volna már engem is külön nyelvtanárhoz és külön matek tanárhoz vinni (ahogy azóta is sok gyereket, akit az ilyen szerencsétlenek vettek kezelésbe).

Szerintem be kellene fogni...

Az a baj, hogy a többség hiteltelen a diákok szemében. Ezt úgy mondom, mint valaki, aki szintén oktatással foglalkozik másodállásban, csak idősebbeket tanít főleg.

A magyar közoktatás eleve hatalmas hiányosságokkal küzd, eleve luxusnak tartom, hogy szakadt nadrágokon elmélkednek egyesek, miközben fontosabb, hogy a gyerek a konkrét adatokat tudja, amire úgyis rá tud keresni, amikor csak akar, mintsem az összefüggéseket, ami egy fejleszthető és rendkívül fontos készség lenne. Nem rendelkezem pedagógus képesítéssel, ráadásul matematikát tanítok főleg, lévén két műszaki diplomám van és főleg csak hobbiból tanítok, szóval bizonyára nem számít a pedagógiával kapcsolatos véleményem a volt tanáraim szemében... Viszont nem is az a célom, hogy azokat meghassam, akik minden önteltség nélkül tanulhatnának tőlem és néhány fiatal kollégától, már pusztán a tananyagok megkonstruálása terén is, de úgy látszik, nem csak ott. A diákoknak akarok hiteles lenni elsősorban, mert attól működőképes a közös munka.

Alapvetően a megjelenésen pörgés a fiatalok szemében ma már nagyon visszatetsző és nem tudom őket érte hibáztatni. Gyakorlatilag az első tünete egy kizsigerelésre épülő céges kultúrának és egy következetlenségre épülő álszent társadalomnak. Mégis, miért kellene értéket látni abban, amiben nincs?

Fejlesztőként dolgozom egy nemzetközi vállalatnál. Mi itt farmerban vagyunk benn, ráadásul szakadt farmerban (tudom, ez főben járó bűn). Zokniban vagy csilivili mamuszban közlekedünk az iroda területén. Csocsó van a szomszéd helyiségben és labdázni is szoktunk reggelente... Megbecsült szakemberekként nem várnak tőlünk olyan dolgokat, mint a diákoktól. Az inget mi is felvettük az állásinterjún, de az volt az utolsó ilyen pillanat. Nem is foglalkoztak vele, jobban érdekelte az, hogy hogyan teljesítünk különféle logikai feladatokkal és szakmai kérdéseknél (amitől a mai napig bennem van a gyomorideg, mert már az én koromban is annyira pocsék volt a felsőoktatás, hogy magamnak kellett elsajátítani ennek az egésznek a képességét). Miközben mit látunk?

Azoktól a cégektől jönnek át hozzánk emberek, ahol még divat ingben meg zakóban rohadni az irodában. Súlyosan alulfizetett pozíciókból, urambátyám elven működő magyar cégektől, ahol egymást fúrják a kollégák és a vezetőség csak egy báb, aki nem mer semmit szólni nekik, mert onnan akar nyugdíjba menni. Dolgoztam én is állami cégnél, ott kezdtem a pályám konkrétan, soha nem mennék vissza oda és nem a ruha miatt... Az a legkevesebb. Hanem azért, mert ott is az volt a fontos, hogy az inged szépen legyen vasalva, véletlenül sem azzal foglalkozott senki, hogy a társaság fele baromi igénytelenül végzi a munkáját, ezzel másokét is hátráltatva, évek óta nem kapott fizetésemelést, még annyit sem, amennyi követi az infláció mértékét, mellette nincs papír a nyomtatóban és a főnöknek hirtelen lett egy új hibrid autója...

Ugyanez a helyzet a munkahelyen kívül is:

Konzervatív ruhába bújt bohócokból árad a gyűlölet és az intolerancia a közmédiában. Kosztümös, szoci stílusú nőietlen nők és kivénhedt férfiak uszítanak minket a melegek ellen, tiltják meg az abortuszt és lehetetlenítik el az örökbefogadást. Hogy hogy jön ez ide? A közoktatásban dolgozó pedagógusok pont ugyanezt a rendszert szolgálják és pont ugyanennyire fölösleges dolgokon lovagolnak a lényeg helyett. A lényeg pedig egy művelt, befogadó generáció kitermelése, aki valódi értékekkel rendelkezik és foglalkozik, nem pedig a másik hajszínével, tetoválásaival meg társaival. És nem a vallásosságával meg a nyakig gombolt ingjével nyugtatja a lelkiismeretét azután, hogy emberek millióin lép át épp és húzza keresztbe a terveiket demagóg, pongyola érvekre hivatkozva.

A pedagógus életpálya pedig érthető, hogy nem vonzza őket. Még az egészségügyi dolgozók pucájában is több vér van, hogy egy emberként álljanak fel egy intézményben és mondják azt, hogy elég. Közoktatásban dolgozóktól eddig csak hisztit hallottam, ami után szépen visszamentek másnap ugyanoda, folytatni ugyanazt az életet ugyanazért a bérért. Ez még az én szememben is jellemtelen, pedig nekem azért van valamennyi rálátásom arra, hogy mi zajlik a másik térfelen, nem hiába van két munkahelyem. Sőt, én még azt is látom, mivel kell megküzdenie egy ambiciózus fiatalnak, hogy át tudja hidalni azt az egyre növő szakadékot, ami a közoktatás és a felsőoktatás között van. Mert valami oknál fogva megtanulnak ünneplőben járni, még évnyitóra is abban akarnak jönni, pedig egyetemen nincs rá szükség egyáltalán, ugyanakkor a műveleti sorrend már nem megy, sem az egyszerű kétváltozós egyenletrendszerek megoldása. Nem szeretnétek esetleg erre koncentrálni hülyeségek helyett? Csak kérdezem.

Illetve azt is kérdezem, milyen érték is társul így akkor a mai fiatalság szemében az elegáns öltözethez? Mert én nem látok semmit. Sem anyagit, sem erkölcsit, sem szellemit.