Jogosan érzek így a régi osztálytársaimmal kapcsolatban?
A régi általános iskolás osztályom tele volt olyan gyerekkel akiknek valami magatartás, vagy tanulási nehézsége volt (ez ilyen speciális osztály volt) és sokszor elég idétlenül viselkedtek és bántottak másokat. Nem éreztem sose, hogy én ilyen társaságba tartozok. Nem akarom megbántani őket, de nagyon sok undorító dolgot csináltak és olyan dolgokon röhögtek ami szánalmas (lepukizták egymás fejét 14 évesen...). Én kicsit áldozata voltam a basztatásaiknak egyébként. Ezek miatt elég kellemetlen emléknek maradt meg az egész suli, egyáltalán nem érzem magam odavalónak.
Azóta elballagtam és felnőttem. Eltelt elég sok év és már el is felejtettem ezeket az érzéseket, de most találkoztam egy régi osztálytársammal akivel beszélni kezdtünk és egyre többet nosztalgiázunk. Megint úgy érzem, mintha visszasüllyedtem volna az ő szintjükre és vissza akarom kapni azt az életet amit nélkülük töltöttem. Olyan jól elvoltam normális emberek között erre megint megrohantak az emlékek és a hányinger kerülget. Másnak is van ilyen? Nem tudok elvonatkoztatni tőlük, megint úgy érzem magam, mint anno 14 évesen, pedig már egy tízessel több vagyok.
válasza: válasza:Ötven évesen is így fogod érezni.
Az a kifejezés megvan, hogy "peaked in high school"? Vannak emberek, akik az iskolában/gimiben érik el a csúcsot, ők az ún. vagány gyerekek, a falkavezérek, az iskola terrorja.
Aztán eltelik 20 év, mindenki más tovább lép, de ők még valahol mindig azon a szinten vannak.
Az osztálytalálkozón még mindig visszaesnek arra a 12-15 éves szintre, és eggyütt röfögnek a többi ilyennel.
Nem kell elmenni az osztály találkozóra ha nem akarsz.
Sőt, ha az utcán összefutsz vele, felejtsd el felismerni 🙃
Neki lesz kellemetlen.
Ha rákérdez, kérdezz vissza. Hogy ki? Honnan ismerlek? Ja suli. Hát biztos. Nem tom. Na csá.
Ahogy az évek múlnak, egyre hihetőbb lesz. Bár nekem pocsék az arcmemóriám, szóval tényleg fogalmam nincs ki kicsoda.
válasza:Érdekes helyzet. Én 36 vagyok, és annnyira szívesen visszavágnék azoknak, akik kis koromban piszkáltak. Az elmúlt 20 évben rengeteget sportoltam, úgyhogy esélyük se lenne, csak hát na, ennek már 20 éve, gondolom inkább csak el kellene engednem. Jópofizni azért nem fogok velük, és nagyon boldog lennék, ha belém kötnének, hogy jogos önvédelem legyen, de valószínűleg ilyen soha nem lesz.
Ezt azért írtam le, hogy lásd, hogy nem vagy egyedül. Másban is vannak még negatív érzelmek sok-sok év után is.
Amit tehetünk, hogy megbocsájtunk nekik és továbblépünk. Nem kell barátkozni velük meg nosztalgiázni, már új életünk van.
válasza:Neki egy random kedd volt, neked gyerekkori trauma.
99%, hogy ő nem is emlékszik már, hogy mennyire tetű volt veled.
Ha nagyon akarod, ja, tulajdonképp ha úgy jön ki a lépés, verd meg 😏
Bár szerintem veri őket eleget az élet, gondolom nem lett belőlük több diplomás szívsebész vagy atomfizikus.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!