Gyerekek kipihentétek magatokat nyáron? Várjátok már nagyon a sulit?

Gimis koromban nagyon érzelemhullámos volt az augusztus :D

Mivel nem volt nagyon pénzünk utazgatni, egy hetes volt az összes üdülés, a többi vagy az volt, hogy elmentem valahova Budapesten belül vagy leutaztam vidékre. Ez utóbbi elvesztette a varázsát idővel, mert nem minden gyerek szeret a gimi végefele nagyszülőknél lenni.

Sokszor punnyadtam inkább otthon és Augusztus elején, ha épp nem dolgoztam, akkor mondogattam, hogy semmi gond, még van sok idő nyár végéig, majd talán holnap elmegyek valamerre.

Augusztus 20 után kapcsolt be az, hogy már 10 nap se és iskola és rossz érzésem volt, hogy semmi értelmeset nem csináltam a nyáron, elfecséreltem a nyarat.

Aztán megvolt a tankönyvosztás, aztán ilyen tájban már elkezdtem várni az iskolakezdést.

Én szerettem, ha ilyenkorra már hűvösebb volt, mert a tikkasztó hőségben senkinek sem volt hangulata iskolába menni, nehezebben rázódtunk vissza.

Az első pár nap jó volt, új osztálytársak jöttek, csak ofő volt az első nap, megkaptuk az új órarendet, megismertük az új tanárokat, majd jöttek az unalmasórák, asok tanulnivaló és elment a kedvem az iskolától :D Néha jöttek izgalmak, mint a diáknapok, a karácsonyozás, meg hasonlók, akkor egykicsit belém is visszajött az élet.

***

Az egyetemen változott.

Ott nekem kínkeserv volt a nyár. Az 1 hét üdülés leredukálódott 1-2 napra, azon kívül semmi, egész nap vagy kivánszorogtam a Margitszigetre, a Rómaira, de a fene aka minden nap ugyanoda menni, pláne 35+ fokban szóval sorozatokat néztem a lakásban, írtam a verseimet meg alig vártam,hogy végre jöjjön az augusztus.

Augusztus elején visszajött az élet a Facebook csoportba, ami a szakunknak volt nyitva meg a csoporttársak is már írkáltak nekem, általában a tárgyfelvétel megszervezése volt a téma és ilyenkor már a tanárokkal is lehetett levelezni, hogy ütközés lesz, nem fogok tudni járni az órára, előfeltételes órát szeretnék most csinálni, etc.

Aztán jött a tárgyfelvétel és akkor jöttek a nem fértembe a kurzusra, emeljenek létszámot levelek.

Onnantól kezdve meg már kicsi választott el attól, hogy elkezdődjön az egyetem.

Az egyetemet nagyon szerettem.Gyönyörű helyen volt, jófej tanárokkal + az órák lefoglaltak, a felkészülés az órákra is, akkor zajlott mindig az élet.

+

Most felnőtt fejjel őszintén szólva egyiket se sírom vissza.

Fix műszakban vagyok egy jó munkahelyen.

Ennek eredményeként

1. Minden nap x órakor én elmegyek haza és másnapig nemtörődök a munkával

2. A hétvégémbe nem kell a munkáravaló felkészülsét beiktatnom, amíg a gimiben az egyik napom mindig elment a tanulásra, az egyetemen volt, hogy mind2 nap is.

3. Az egyetemen mindig kínosan éreztem magam, hogy igazából nem vagyok önálló, csak ennek az emléke már halványan ég bennem.

4. Nincsenek a nagy megszakítások, amikor nem tudok magammal mit kezdeni.